Csőstől jön a baj..

Ez a hét vhogy nem úgy alakult ahogyan elképzeltem. Úgy volt, h apuék, kirándulás címszóval eljönnek értem Vp-e pénteken és hazahoznak. Erre, anya csütörtökön reggel kétségbeesve telefonál hogy egyrészt az idő miatt nem tudnak jönni értem, másrészt mert behalt a kazán, nincsen se fűtés se meleg víz, próbálják elérni a szerelőt, aki meg egy bunkó. Aznap be sem mentem órára, mert annyira felkúrtam az agyam.. mert ugye közben kérdeztem a Laciról, hogy mi van vele, anya nem is mondott semmit a telefonban, mondta, h majd ink. itthon. De hallottam hogy sír :S Beszéltem Katival, vonattal jöhettem haza, mert a vasútról a Kari elvitt haza. Busszal sztem nem is tudtam volna hazajönni. Este mikor hazaértem, kicsit ment a fűtés, a pasas vmit csinált, de nem lett sokkal jobb, ki kellett kapcsolni az egészet, és másnap újra kihívni hogy csináljon vele vmit. Apa is mótyerált vmit, és most szerencsére rendesen működik, tehát legalább fűtésünk van. Viszont ma voltunk bent a kórházban. A Laci rettenetes állapotban van!! :S Szörnyen néz ki, megnagyobbodott a mája, bevérzett a hasa, kap vért meg mindenféle infúziót. Be van nyugtatózva, lassan tud csak beszélni, meg kicsit össze-vissza van, nagyon meg van puffadva a hasa. Viszont orvossal nem tudtunk beszélni mert hétvége van, a nővérek meg nem mondhatnak semmi hivatalosat. Holnap reggel mennek anyuék beszélni a kezelőorvossal, aki a mamáé is volt. Marietta azt írta anyunak, h lehet h csak vasárnap tudnak bemenni, de beszélt telefonon vmi dokival aki meg azt mondta h vasárnap lehet hogy már késő lesz. Na ezek után mindenki pánikszerűen rohant be hozzá... de persze szerencsére a humora az megvan :) De szörnyű helyen van, a szubintenzíven, szerencsére mondjuk van mellette mindig egy nővér, de hát nemt'om mennyit segít a helyzeten. Felmentünk a kórház után a papához... aki persze megint jól felb@szta mindenki agyát, mert kérdezett a Laciról és meg sem várta h válaszoljunk, kapásból mondta h őőőőő szegény, neki milyen nagyon rossz. Aztán anya mondta h most igazán aggódhatna a Laciért, bár nem mondtuk el neki hogy milyen állapotban van szegény, vagyis nem mindent. Bár, amikor a mama volt nagyon beteg és otthon lehetett a papa akkor is csak saját magával volt elfoglalva. De, egy szó mint száz, mindenki elég rendesen ki van akadva :S

Hazajöttem szakdogázni de annyira dekoncentrált vagyok, ötletem sincsen h mihez kezdjek, hova kapjak, szóval hagyom a fenébe. Inkább vagy majd holnap, vagy majd hétfőn délelőtt. Úgyis csak 2re megyek be. Gergővel is veszekedtem egyet csütörtökön, erről most sok kedvem nincsen írni, a lényeg hogy kezdek kicsit kiakadni, és úgy érzem hogy ennek nem lesz jó vége.

Szeretem amikor egy jó ideig semmi nem történik, utána pedig MINDENHONNAN ér minket valami rossz.