Lassan kezdnek rajtam mutatkozni a kimerültség jelei. Egy kicsit sok ez a mindenféle, ami most van. Ráadásul úgy nézek ki, mint egy hulla, akkora karikák vannak a szemem alatt, hogy majd' sírva fakadok ha belenézek a tükörbe. Ráadásul voltam konzultáción és nem nagyon jártam sikerrel. 3 hét, annyi az össz-vissz időm, ami nem lenne olyan rossz, ha tetszene a konzulensemnek amit írok. De nem, és akkor meg feleslegesen dolgozom. Remélem amit most kezdtem el, az nem lesz rossz, holnap még írok hozzá és elküldöm neki. De benne van a pakliban hogy nem fog menni, bár erre egyenlőre még gondolni sem merek, elhatároztam hogy kihajtom magamból a maximumot, csak most érzem, hogy kezdem a határokat feszegetni. Majd kialakul. De úgy érzem hogy képes vagyok rá! Csak néha kicsit meginog a magamba vetett hitem :S Pedig tényleg igyekszem, a szakdolgozat mellett, csinálom amit kell, bejárok órákra stb. De nem gondoltam volna hogy ennyire nehéz lesz, és akkora megfelelési vágyam van, hogy azt szavakba önteni nehéz, és ha nem tudom teljesíteni amit magam elé kitűztem, akkor kiakadok. Most minden héten járok konzultációra, hátha lesz valami eredménye.
Kedden voltunk bulizni, mondtam hogy nekem KELL, nem bírom tovább. Kitomboltam magam, beégtem nyilván 1× 2× :D De most legalább jól vagyok :) És nem vagyok annyira dekoncentrált.
Megjegyzések