Frühling ^.^

Itt van a március! Az egyik szemem sír, a másik nevet, mivel egyre csökken a leadási határidő, a munkám meg stagnál. Örülni viszont azért örülök, mert itt van a tavasz :) Egyik nap még arra keltem fel, hogy kb. fél méter hó esett le és hideg van, a másik nap meg tavaszi kabátban rohangálok és nincs egy deka só sem :D
Kedden amúgy elmentem mégis a többiekkel By Night-ra, és nem is bántam meg :) Voltunk egy csomóan a szobába, kicsit be is ittunk, jó volt a hangulat. Kicsit olyan tavalyi feelingem volt, főleg ha még a dohiban is lehettünk volna.. na mindegy, ezen nem húzom fel magam még1×. Időben lementünk, ami annyit jelent hogy már 11kor bent voltunk DC-ben, nem volt sor (!!) egyből bejutottunk és bent még a pulthoz is odafértünk. Tiszta meglepi volt :) Ittunk tequilát, írtam is Vicusnak hogy ittunk rá :) :) Meg aztán voltak ott még események :D :D :D :D :'DD 1× 2× azért kicsit majdnem besírtam, de nagyon jó volt. Viszont mivel korábban mentünk le, olyan fél2 körül leléptem mert elfáradtam. Dius meg csak sokkal sokkal sokkal később jött vissza :D :D Ja és hogy örüljünk: ott volt a Döme is, aki ugye még mindig olvassa a blogomat :P
Amúgy ezen kívül a héten érdekes dolog nem igen történt, 2× tartottunk előadást, szerintem mind a kettő egész jól sikerült, szóval ja. Viszont a keddi órákra is kell előadást tartani, ami nem lesz egy könnyű menet...
Itthon a helyzet meg lehetne jobb is, főleg a papáék miatt, anya kicsit kikészült tőlük. Ami nem is csoda, rettenetesen viselkednek. Elvileg a Laci ma haza mehet a kórházból, de nem tudom hogy mennyire lesz ez neki jó :S A papa meg tiszta szenilis, mindenkibe beleköt, össze-vissza beszél... és kiakaszt mindenkit maga körül. Fantasztikus.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Szabó Lőrinc: Ébredés

Áttetsző arany ingében ragyogva jött a nyári hajnal az égen át: azt hitte, hogy még alszom, mert mikor házam elé ért, elmosolyodott, körülnézett s a nyitott ablakon nesztelenül beugrott a szobámba, aztán könnyű ingét ágyamra dobva bebújt hozzám a takaró alá. Azt hitte, hogy még alszom s megölelt s én mozdulni se mertem, félve, hogy felébredek és álomnak remélve, hogy ébren vagyok...és húnyt szemmel és mozdulatlanul és remegve tűrtem, hogy karjaimba fészkelje magát, s mintha egyetlen érzék erejébe gyűlt volna testem-lelkem minden éhe és szomja és a beteljesedés minden ígérete, csak a tapintás néma ajkával s vak szemeivel szürcsöltem, láttam, éreztem, öleltem az égi vendég ajándékait: ujjainak játékában a napfény lobogó lepkéit, karjában a rét illatának harmatos husát s egész testében az egymásbaringó felhők mindenütt egyforma ölét. Mondom, húnyt szemmel, mozdulatlanul feküdtem ott gyanútlan karokban, de mikor végre álom s ébredés közt félig tolvaj s fél-részeg öntudattal megloptam az is...
További információk

na mégegyszer :D

Leszögezném, NEM vagyok depis, csak tetszik: Volt egyszer egy gyönyörű lány, ki hitt a mesékben.Hitte, hogy lesz egy álom, miből fel nem ébred, örökké tart majd...s ő csak várta. Hitte, hogy többé nem marad már árva Szeretetre vágyott, megértésre és két ölelő karra.Arra, hogy viszont szeressék, semmire...csak arra... Nem értette miért kér olyan nagyon sokat, s miért nem talál valaki mellette végre oltalmat. S egy szép nap végre úgy tűnt, az álom valóra vált, hisz találkozott azzal, kire oly régóta várt.A fiú büszke volt, hiú s naív, de a lány olyat érzett, mit még soha addig.Rájött a fiú is, ez még több is lehet, lehet ez még igaz szerelem.Bízott benne, hogy így majd elfelejti azt a lányt, ki nem hagyott maga után mást, csal örök talányt.Szomorú volt, félt, szenvedett hisz az dobta el, kit igazán szeretett.De a gyönyörű lány csak oltalomra várt, így ő is feledni kezdte a mély gyászt.Rájöttek, hogy ők talán egymásnak lettek teremtve, s a szerelem örök oltárára szentelve.A lány megkapta ...
További információk

Csüt.

Már csak kettő nap és erre az évre vége!!! Holnap még mondjuk esszét írunk (2 ótán át) irodalomból, és csak 4 órám lesz, és milyen véletlen, pont nem érem el a 11.30-as buszt :S A Nick meg kiakaszt. Arról én nem tehetek, hogy a skype szar, és az üziket csak később kapja meg. Beszélgetni meg nem akar. Akkor menjen a francba. Na erről ennyit. Lassan átlép az egész veszekedésbe. Nagyszerű, ez még kellett ma. Voltam dokinál, de eltévedtem a kórházban ^^ Elmentem a gyermekpszihológiára, mert oda küldtek xD nekik AZ a tiniambulancia. :)) Na mindegy, két nővértől megkérdeztem, aztán eligazítottak. Vizsgálat nem volt, csak gyorsan receptet írattam. Meg talákoztam a Biankával. Semmit nem változott. De azért osztálytalira nem akarok menni :))
További információk