Néztünk anyuval egy esküvős filmet és elkezdünk róla beszélgetni. Erre bevágta, hogy az én esküvőmre már el sem jön, mert már nem fiatal, bla bla. Meg ott volt a Gabié meg a Katié... hát köszi, én tehetek róla hogy tizenX évvel később születtem?? De akkor jó, hát ha nem hát nem, megszervezem magamnak (mert a családban SENKI nem fogja az biztos!!) de oda senki be sem teszi a lábát csak a barátaim, elég lesz az is. Kicsit nem esett jól a dolog.
Utána meg a diplomaosztóm. Mondtam hogy tök jó lesz, ott lesznek a többiek, majd szét fogom röhögni magam, erre beszólt hogy akkor már arra el sem jön, hogy őt ne égessem le. Hát mondom mi a f@sz??! Akkor ne jöjjön arra se, senki, ott lesznek a többiek, meg a szaktársaim, köszi, elég lesz nekem az is hogy nekik pózoljak! Ha nyűg vagyok akkor mondják meg aztán megyek világgá! Így is minden bajom van, nem kell az itthoni hülyeség!!! ÍGY IS KURVÁRA KIVAGYOK!!! Esténként folyamat bőgök. Ha éjjel megébredek, akkor is képes vagyok sírni. ÁÁÁÁÁh elegem van! Itthon meg ha beszélek az a baj, ha nem vagyok itthon akkor meg az a baj, hogy egyedül van. Ha meg megmondom h nem-érdekel-hagyjanak-békén, én vagyok a köcsög neveletlen tuskó bunkó paraszt.
Megjegyzések