összeomlás határán

A héten voltam V.Szabónál konzultáción, mondta hogy minden ok, beszélünk még és köttethetek. De nem így lett, mikor csütörtökön bementem, akkor vette ki a fakkjából a nyomtatott szakdolgozatomat. Úgy kezdte el olvasni, mint aki még soha nem látott ilyet. Akkor esett le hogy még (a 3 hónap alatt!) egyszer sem olvasta el. Hát milyen konzulens az ilyen? Lényegében véve szarik a fejemre! Tudom, én sem csináltam vmi jól, de ez történik akkor ha kérek segítséget de nem kapok. Mert nem kaptam.. mindig olyan érzésem volt, mintha azt akarná hogy ne diplomázzak. Hát grat, mert sikerült. Hát remek, ráadásul az ideg összeroppanás határán állok, lényegében véve az én problémám az itthoniak mellett eltörpül.
Voltunk anyuval tegnap kórházban a Lacinál, már átvitték a belgyógyászatra. Sikerült beszélni a főorvos asszonnyal, aki semmi jót nem mondott, sőt inkább csak rosszakat. Nagyon nagyon rosszakat. Bár amikor bementünk a kórterembe, a Laci fel sem kelt. Nem ébredt fel akárhogyan is keltegettük. Anyu megadta a telefonszámát a nővéreknek, ha bármi van akkor éjjel-nappal telefonálhatnak. Nem tudom mennyire lesz az jó ha senki nem lesz itthon.. ebbe bele sem merek gondolni. Na és ugye a látvány meg a kórház meg amit az orvos mondott, még egy lapáttal tett a nyomásnak, ráadásul más is van még... Szóval összejöttek a dolgok elég rendesen..
Apuval ma beszéltem/beszéltünk a diplomával kapcsolatban, eléggé féltem tőle hogy mit fog mondani, de a végén kisült hogy semmi baj nem lesz. Vannak a mostani diplomázásnak illetve a későbbi diplomázásnak is előnyei és hátrányai, bár perpill mindennek csak a hátrányát látom. Remélem ez azért elmúlik, mert nem tetszik ez a depisség, ez nem én vagyok.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Szabó Lőrinc: Ébredés

Áttetsző arany ingében ragyogva jött a nyári hajnal az égen át: azt hitte, hogy még alszom, mert mikor házam elé ért, elmosolyodott, körülnézett s a nyitott ablakon nesztelenül beugrott a szobámba, aztán könnyű ingét ágyamra dobva bebújt hozzám a takaró alá. Azt hitte, hogy még alszom s megölelt s én mozdulni se mertem, félve, hogy felébredek és álomnak remélve, hogy ébren vagyok...és húnyt szemmel és mozdulatlanul és remegve tűrtem, hogy karjaimba fészkelje magát, s mintha egyetlen érzék erejébe gyűlt volna testem-lelkem minden éhe és szomja és a beteljesedés minden ígérete, csak a tapintás néma ajkával s vak szemeivel szürcsöltem, láttam, éreztem, öleltem az égi vendég ajándékait: ujjainak játékában a napfény lobogó lepkéit, karjában a rét illatának harmatos husát s egész testében az egymásbaringó felhők mindenütt egyforma ölét. Mondom, húnyt szemmel, mozdulatlanul feküdtem ott gyanútlan karokban, de mikor végre álom s ébredés közt félig tolvaj s fél-részeg öntudattal megloptam az is...
További információk

na mégegyszer :D

Leszögezném, NEM vagyok depis, csak tetszik: Volt egyszer egy gyönyörű lány, ki hitt a mesékben.Hitte, hogy lesz egy álom, miből fel nem ébred, örökké tart majd...s ő csak várta. Hitte, hogy többé nem marad már árva Szeretetre vágyott, megértésre és két ölelő karra.Arra, hogy viszont szeressék, semmire...csak arra... Nem értette miért kér olyan nagyon sokat, s miért nem talál valaki mellette végre oltalmat. S egy szép nap végre úgy tűnt, az álom valóra vált, hisz találkozott azzal, kire oly régóta várt.A fiú büszke volt, hiú s naív, de a lány olyat érzett, mit még soha addig.Rájött a fiú is, ez még több is lehet, lehet ez még igaz szerelem.Bízott benne, hogy így majd elfelejti azt a lányt, ki nem hagyott maga után mást, csal örök talányt.Szomorú volt, félt, szenvedett hisz az dobta el, kit igazán szeretett.De a gyönyörű lány csak oltalomra várt, így ő is feledni kezdte a mély gyászt.Rájöttek, hogy ők talán egymásnak lettek teremtve, s a szerelem örök oltárára szentelve.A lány megkapta ...
További információk

Csüt.

Már csak kettő nap és erre az évre vége!!! Holnap még mondjuk esszét írunk (2 ótán át) irodalomból, és csak 4 órám lesz, és milyen véletlen, pont nem érem el a 11.30-as buszt :S A Nick meg kiakaszt. Arról én nem tehetek, hogy a skype szar, és az üziket csak később kapja meg. Beszélgetni meg nem akar. Akkor menjen a francba. Na erről ennyit. Lassan átlép az egész veszekedésbe. Nagyszerű, ez még kellett ma. Voltam dokinál, de eltévedtem a kórházban ^^ Elmentem a gyermekpszihológiára, mert oda küldtek xD nekik AZ a tiniambulancia. :)) Na mindegy, két nővértől megkérdeztem, aztán eligazítottak. Vizsgálat nem volt, csak gyorsan receptet írattam. Meg talákoztam a Biankával. Semmit nem változott. De azért osztálytalira nem akarok menni :))
További információk