Work Work Work ?!

Voltam kedden állásinterjún, nagyon szimpatikus volt a pasi, akivel beszélgettem, valójában a meló sem lett volna nagyon gáz, igaz volt benne némi pénzügy is. De mondta hogy kedden és szombaton mennem kellene (jó hülye időben) tanfolyamra jó pár hónapon keresztül, illetve a munka az hosszú távra lenne, nem diákmunka ez valójában hanem alkalmi. Mondjuk a 10-12 óra heti (!!) munka pont elég lett volna arra hogy a hónapra legyen elég pénzem, de mindegy. Mondta hogy szerdán, ha beszélt a nagyfőnökökkel, felhív hogy beszélhetek-e velük pénteken. Ja és mindezek tetejében ki kellene váltanom a vállalkozóit...
Szerdán kimentem az Audihoz, egy olyan céghez, akinek köze nincsen az Audihoz... ráadásul nagyon messze van mindentől. A diákszövetkezetnél meg senki nem mondta hogy KELL a jogsi -.-" Meg baromira nem fogták fel hogy ha TÁRSALGÁSI szinten beszélek németül, akkor tudom napi szinten, bármilyen szituációban használni. Na mindegy, szépen elmentem onnan és gondolatban elküldtem őket a francba. Aztán hazajöttem depizni, nagyon rossz kedvem volt utána... de legalább előtte taliztam Vicussal, dumáltunk egy kicsit :) Ja meg kedden skypeoltam Dalmival :) :) :) Annyira jó volt :) :) 
Ma meg hívott anya, hétfőn 10re megyek ki hozzájuk, van ott is diákmeló 4 vagy 8 órás :) Megnézem hogy milyen és ha jó akkor oda megyek melózni. Mindegy nekem hogy mit... lehetőleg ne nehéz fizikait mert azt nem bírom, de amúgy mindent szívesen megtanulok. Ez megy telefonos lenne ugye. De belejövök ha kell :) Csak legyen valami, ne legyek itthon egész nyáron, apu nyakán lógva, mert az senkinek nem lesz jó.
Amúgy mennek hétvégén Alföldre, szombaton Vikiékhez megyünk kajálni meg inni, aztán haza. Vasárnap meg csinálok kaját, aztán vásárolunk meg költözik Döme :) Végre itt lesz :) Juhuu :)

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Szabó Lőrinc: Ébredés

Áttetsző arany ingében ragyogva jött a nyári hajnal az égen át: azt hitte, hogy még alszom, mert mikor házam elé ért, elmosolyodott, körülnézett s a nyitott ablakon nesztelenül beugrott a szobámba, aztán könnyű ingét ágyamra dobva bebújt hozzám a takaró alá. Azt hitte, hogy még alszom s megölelt s én mozdulni se mertem, félve, hogy felébredek és álomnak remélve, hogy ébren vagyok...és húnyt szemmel és mozdulatlanul és remegve tűrtem, hogy karjaimba fészkelje magát, s mintha egyetlen érzék erejébe gyűlt volna testem-lelkem minden éhe és szomja és a beteljesedés minden ígérete, csak a tapintás néma ajkával s vak szemeivel szürcsöltem, láttam, éreztem, öleltem az égi vendég ajándékait: ujjainak játékában a napfény lobogó lepkéit, karjában a rét illatának harmatos husát s egész testében az egymásbaringó felhők mindenütt egyforma ölét. Mondom, húnyt szemmel, mozdulatlanul feküdtem ott gyanútlan karokban, de mikor végre álom s ébredés közt félig tolvaj s fél-részeg öntudattal megloptam az is...
További információk

na mégegyszer :D

Leszögezném, NEM vagyok depis, csak tetszik: Volt egyszer egy gyönyörű lány, ki hitt a mesékben.Hitte, hogy lesz egy álom, miből fel nem ébred, örökké tart majd...s ő csak várta. Hitte, hogy többé nem marad már árva Szeretetre vágyott, megértésre és két ölelő karra.Arra, hogy viszont szeressék, semmire...csak arra... Nem értette miért kér olyan nagyon sokat, s miért nem talál valaki mellette végre oltalmat. S egy szép nap végre úgy tűnt, az álom valóra vált, hisz találkozott azzal, kire oly régóta várt.A fiú büszke volt, hiú s naív, de a lány olyat érzett, mit még soha addig.Rájött a fiú is, ez még több is lehet, lehet ez még igaz szerelem.Bízott benne, hogy így majd elfelejti azt a lányt, ki nem hagyott maga után mást, csal örök talányt.Szomorú volt, félt, szenvedett hisz az dobta el, kit igazán szeretett.De a gyönyörű lány csak oltalomra várt, így ő is feledni kezdte a mély gyászt.Rájöttek, hogy ők talán egymásnak lettek teremtve, s a szerelem örök oltárára szentelve.A lány megkapta ...
További információk

Csüt.

Már csak kettő nap és erre az évre vége!!! Holnap még mondjuk esszét írunk (2 ótán át) irodalomból, és csak 4 órám lesz, és milyen véletlen, pont nem érem el a 11.30-as buszt :S A Nick meg kiakaszt. Arról én nem tehetek, hogy a skype szar, és az üziket csak később kapja meg. Beszélgetni meg nem akar. Akkor menjen a francba. Na erről ennyit. Lassan átlép az egész veszekedésbe. Nagyszerű, ez még kellett ma. Voltam dokinál, de eltévedtem a kórházban ^^ Elmentem a gyermekpszihológiára, mert oda küldtek xD nekik AZ a tiniambulancia. :)) Na mindegy, két nővértől megkérdeztem, aztán eligazítottak. Vizsgálat nem volt, csak gyorsan receptet írattam. Meg talákoztam a Biankával. Semmit nem változott. De azért osztálytalira nem akarok menni :))
További információk