Épp egy 1923-ban íródott könyvet olvasok Ibsenről, valójában a levelei vannak benne, az elején van egy kis életrajz összegzés. Találtam benne egy verset ami nagyon tetszik:
"A nappali rémek, a lárma
az élet nagy piacán -
fagyos borzongás kínjait
ontja, zúdítja reám.
Ám, hogyha a félős éjnek
fátyolszárnya takar,
sasmerészen száll föl lelkem,
újra mer, újra akar." /Henrik Ibsen/
Azt hiszem hogy tetszeni fog a könyv, remélem használni is tudom majd :) Isteni az illata!
Megjegyzések