Weekend!

A hétvége nagyon jóra sikerült! Pénteken elmentünk még bevásárolni itthon, aztán utána elindultunk Polányba, azt hittem hogy sokkal hosszabb lesz az út. Megismerkedtem anyukájával meg apukájával :P Aranyosak voltak nagyon! Akkor este nővéréékkel elmentünk Badacsonyba mert bornapok voltak, meg sétáltunk, dumáltunk, elvoltunk :) Jó sokára értünk haza... Aztán szombaton meg délután lementünk Révfülöpre a Döme nagynénjéékhez, szét zabáltuk magunkat :D :D Nagyon aranyosak voltak, mondták hogy aludjunk ott ha szeretnénk és akkor nem kell este hazamenni, de mondtuk hogy hát neeeem, majd máskor :) Baromi szép helyen van az a nyaraló és a ház is gyönyörű!! Szívesen lennék ott 1-2 nap csak vele :) ♥
Vasárnap meg úgy volt hogy egy nagyot elmegyünk a faluban sétálni, de annyira meleg volt, hogy ki se mozdultunk délután, csak este sétáltunk egyet. Felmentünk a Kálváriára, hát az gyilkos volt :D 171 lépcső... de megérte, főleg este, nagyon messze el lehetett látni és minden csillogott-villogott a lámpáktól! Tényleg gyönyörű volt!! Hétfőn meg megebédeltünk, aztán elköszöntünk mindenkitől és elmentünk Veszprémbe, meglátogattuk a Lukyt :) Ittunk 1-2 sört, meg nála kávét ami majdnem kinyírt mire hazaértünk :D 129 volt a pulzusom (!!) o.O Durva volt :D :D 
Egész hétvégén amúgy annyit ettem mint a fene... majdnem kidurrantam néha... meg persze egyszer be is égtem, mert ugye nem szólt nekem életem, hogy imádkoznak kaja előtt és meg szombaton lazán nekiestem az ebédnek, majd sűrű bocsánatkérések közepette abbahagytam az evést... De anyuja csak somolygott egyet rajta és kész :) Remélem szimpi voltam nekik :)

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Szabó Lőrinc: Ébredés

Áttetsző arany ingében ragyogva jött a nyári hajnal az égen át: azt hitte, hogy még alszom, mert mikor házam elé ért, elmosolyodott, körülnézett s a nyitott ablakon nesztelenül beugrott a szobámba, aztán könnyű ingét ágyamra dobva bebújt hozzám a takaró alá. Azt hitte, hogy még alszom s megölelt s én mozdulni se mertem, félve, hogy felébredek és álomnak remélve, hogy ébren vagyok...és húnyt szemmel és mozdulatlanul és remegve tűrtem, hogy karjaimba fészkelje magát, s mintha egyetlen érzék erejébe gyűlt volna testem-lelkem minden éhe és szomja és a beteljesedés minden ígérete, csak a tapintás néma ajkával s vak szemeivel szürcsöltem, láttam, éreztem, öleltem az égi vendég ajándékait: ujjainak játékában a napfény lobogó lepkéit, karjában a rét illatának harmatos husát s egész testében az egymásbaringó felhők mindenütt egyforma ölét. Mondom, húnyt szemmel, mozdulatlanul feküdtem ott gyanútlan karokban, de mikor végre álom s ébredés közt félig tolvaj s fél-részeg öntudattal megloptam az is...
További információk

na mégegyszer :D

Leszögezném, NEM vagyok depis, csak tetszik: Volt egyszer egy gyönyörű lány, ki hitt a mesékben.Hitte, hogy lesz egy álom, miből fel nem ébred, örökké tart majd...s ő csak várta. Hitte, hogy többé nem marad már árva Szeretetre vágyott, megértésre és két ölelő karra.Arra, hogy viszont szeressék, semmire...csak arra... Nem értette miért kér olyan nagyon sokat, s miért nem talál valaki mellette végre oltalmat. S egy szép nap végre úgy tűnt, az álom valóra vált, hisz találkozott azzal, kire oly régóta várt.A fiú büszke volt, hiú s naív, de a lány olyat érzett, mit még soha addig.Rájött a fiú is, ez még több is lehet, lehet ez még igaz szerelem.Bízott benne, hogy így majd elfelejti azt a lányt, ki nem hagyott maga után mást, csal örök talányt.Szomorú volt, félt, szenvedett hisz az dobta el, kit igazán szeretett.De a gyönyörű lány csak oltalomra várt, így ő is feledni kezdte a mély gyászt.Rájöttek, hogy ők talán egymásnak lettek teremtve, s a szerelem örök oltárára szentelve.A lány megkapta ...
További információk

Csüt.

Már csak kettő nap és erre az évre vége!!! Holnap még mondjuk esszét írunk (2 ótán át) irodalomból, és csak 4 órám lesz, és milyen véletlen, pont nem érem el a 11.30-as buszt :S A Nick meg kiakaszt. Arról én nem tehetek, hogy a skype szar, és az üziket csak később kapja meg. Beszélgetni meg nem akar. Akkor menjen a francba. Na erről ennyit. Lassan átlép az egész veszekedésbe. Nagyszerű, ez még kellett ma. Voltam dokinál, de eltévedtem a kórházban ^^ Elmentem a gyermekpszihológiára, mert oda küldtek xD nekik AZ a tiniambulancia. :)) Na mindegy, két nővértől megkérdeztem, aztán eligazítottak. Vizsgálat nem volt, csak gyorsan receptet írattam. Meg talákoztam a Biankával. Semmit nem változott. De azért osztálytalira nem akarok menni :))
További információk