Hjajj... anyu egy ideje tök depis, a munka miatt meg a papáéknál lévő dolgok miatt is. Én igazán próbálok segíteni, de csak úgy tudok, ahogy magamnak szoktam: próbálom a dolgoknak a pozitív oldalát nézni, különben már én is meghülyültem volna! De ahhoz hogy ez működjön, muszáj nyitottnak lenni, különben nem megy. Én, megmondom őszintén, ennél többet nem tehetek. Na meg persze, ha itthon vagyok -márpedig az utóbbi időben többet vagyok itthon, mint korábban- takarítok, főzök, mosok, szóval lényegében véve, neki nem kell csinálnia itthon semmit. De ezek szerint ezzel sem segítek eleget. Pedig mást nem tudok csinálni.
Bár annak mondjuk örültem hogy kapott karácsony előtt szabit, szóval tud sütizni, meg mindenféle kaját csinálni :) Bár én segíteni nem tudok sajnos, az államvizsga miatt. Basszus, karácsony előtt 2 nappal jövök haza :S :( Csak hát addig is el kell jutni, bár nem panaszkodom, a tételekkel nem állok rosszul. Ma tartok a felénél.
Jövő héten pénteken meg megyünk színházba :) SingSingSing III :)
Amúgy egy csomó időt külön töltünk most és megmondom őszintén hogy nagyon ratyi érzés! Furcsa egyedül lenni, főleg éjjel, meg úgy egyáltalán is. Nagyon hiányzik... és kezdek kicsit félni attól, hogy mi lesz a jövőben. Mi lesz ha nem kapunk munkát? Mármint itt Győrben? Pesten lenne.. de oda egyikőnk sem szeretne menni, bár ha nincsen más megoldás, akkor kénytelenek leszünk. Meg akkor a lakás is ugye. Nézegettem és olyan ami nekünk jó lenne, van egész jó áron, viszont ha az albérletet nézzük, úgy meg sok, és őszintén szólva, nem biztos hogy albérletbe szeretnénk menni.. Majd kiderül. Apa tegnap olyan aranyos volt, mert elmondtam neki ezt az egész lakás-munka problémát és mondta, hogy ha szeretnénk spórolni, akkor ne menjünk albérletbe, hanem maradjunk itthon, úgyis elférünk :) Majdnem leesett az állam!
Megjegyzések