államvizsga-para-még 2 hét!

Hazajöttünk a hétvégére 'tanulni'. Hát persze, ha már itthon vagyok akkor csináljak ezt-azt és a tanulásra nem marad persze annyi időm, amennyi kell(ene). Szóval ja, perpill eléggé rosszul állok, ma vettem végig az 5. tételt, szóval a felénél vagyok, az első felét persze úgy érzem hogy egyáltalán nem tudom, és aggaszt hogy az írásbelire még egyáltalán nem álltam neki felkészülni :S Szóval elég komoly para van, bár mindenki azt mondja hogy menni fog. Az a baj hogy eddig hittem magamban, de ahogy közeledik egyre bizonytalanabb leszek. Meg kezdek lassan kicsit kikészülni, nem tudok rendesen aludni, napközben olyan vagyok mint a mosott szar.
Ráadásul az itthoni dolgok is.. ugye ajtócsere, akkor anyát meg nem hagyják békén a munkahelyén, ma is (amúgy péntek van) beközölték vele délután hogy szombaton 10től 6ig mennie kell.. holott elvileg nem kellene. Csak az a ciki ha szabit vesz ki akkor is simán ledolgoztatják vele. Szar egy melóhely. Szóval megbeszéltem apuval hogy holnap ő főz, mert nekem mindenre nem lesz időm. Így is a takarítást eltolom 1 héttel mert holnap a Dennist is visszük az állatorvoshoz chipeztetni, meg előtte apu elviszi anyát melóba, meg boltba is be kell ugrani, és akkor még én sem mostam meg takarítottam, amit lehet hogy nem is fogok, majd max vasárnap délelőtt. Mivel nem fogok tudni menni ősöket látogatni, mert akkor megint nem lesz időm tanulni. Hétfőn meg már megyünk vissza, remélem nem lesz annyi hó.. 


Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Szabó Lőrinc: Ébredés

Áttetsző arany ingében ragyogva jött a nyári hajnal az égen át: azt hitte, hogy még alszom, mert mikor házam elé ért, elmosolyodott, körülnézett s a nyitott ablakon nesztelenül beugrott a szobámba, aztán könnyű ingét ágyamra dobva bebújt hozzám a takaró alá. Azt hitte, hogy még alszom s megölelt s én mozdulni se mertem, félve, hogy felébredek és álomnak remélve, hogy ébren vagyok...és húnyt szemmel és mozdulatlanul és remegve tűrtem, hogy karjaimba fészkelje magát, s mintha egyetlen érzék erejébe gyűlt volna testem-lelkem minden éhe és szomja és a beteljesedés minden ígérete, csak a tapintás néma ajkával s vak szemeivel szürcsöltem, láttam, éreztem, öleltem az égi vendég ajándékait: ujjainak játékában a napfény lobogó lepkéit, karjában a rét illatának harmatos husát s egész testében az egymásbaringó felhők mindenütt egyforma ölét. Mondom, húnyt szemmel, mozdulatlanul feküdtem ott gyanútlan karokban, de mikor végre álom s ébredés közt félig tolvaj s fél-részeg öntudattal megloptam az is...
További információk

na mégegyszer :D

Leszögezném, NEM vagyok depis, csak tetszik: Volt egyszer egy gyönyörű lány, ki hitt a mesékben.Hitte, hogy lesz egy álom, miből fel nem ébred, örökké tart majd...s ő csak várta. Hitte, hogy többé nem marad már árva Szeretetre vágyott, megértésre és két ölelő karra.Arra, hogy viszont szeressék, semmire...csak arra... Nem értette miért kér olyan nagyon sokat, s miért nem talál valaki mellette végre oltalmat. S egy szép nap végre úgy tűnt, az álom valóra vált, hisz találkozott azzal, kire oly régóta várt.A fiú büszke volt, hiú s naív, de a lány olyat érzett, mit még soha addig.Rájött a fiú is, ez még több is lehet, lehet ez még igaz szerelem.Bízott benne, hogy így majd elfelejti azt a lányt, ki nem hagyott maga után mást, csal örök talányt.Szomorú volt, félt, szenvedett hisz az dobta el, kit igazán szeretett.De a gyönyörű lány csak oltalomra várt, így ő is feledni kezdte a mély gyászt.Rájöttek, hogy ők talán egymásnak lettek teremtve, s a szerelem örök oltárára szentelve.A lány megkapta ...
További információk

Csüt.

Már csak kettő nap és erre az évre vége!!! Holnap még mondjuk esszét írunk (2 ótán át) irodalomból, és csak 4 órám lesz, és milyen véletlen, pont nem érem el a 11.30-as buszt :S A Nick meg kiakaszt. Arról én nem tehetek, hogy a skype szar, és az üziket csak később kapja meg. Beszélgetni meg nem akar. Akkor menjen a francba. Na erről ennyit. Lassan átlép az egész veszekedésbe. Nagyszerű, ez még kellett ma. Voltam dokinál, de eltévedtem a kórházban ^^ Elmentem a gyermekpszihológiára, mert oda küldtek xD nekik AZ a tiniambulancia. :)) Na mindegy, két nővértől megkérdeztem, aztán eligazítottak. Vizsgálat nem volt, csak gyorsan receptet írattam. Meg talákoztam a Biankával. Semmit nem változott. De azért osztálytalira nem akarok menni :))
További információk