2013!

KisCsapat :)
Egy ideje nem írtam ahogy nézem... pedig jó sok minden történt azóta. Voltunk Veszprémben szilveszterezni és tök jó volt :) Kicsit tartottunk tőle, mert nem nagyon volt hozzá kedvünk, egészen addig, ameddig oda nem értünk a koleszba. Aztán pakolásztunk, összekészültünk és mentünk ki a konyhába inni meg játszani. Baromi jó volt :) Olyan fél kettő-kettő körül a többiek átmentek DC-be mi meg hárman összepakoltunk a konyhában és elmentünk aludni. 

Másnap meg hömbölögtünk aztán délután mentünk moziba meg vissza Polányba és jó sokáig ott voltam. Illetve már 29-én elmentünk hozzájuk, 28-án meg találkoztunk Vicussal. :)
Aztán ugye egy ideig ott voltam Petiéknél, aztán intéztük az ügyeinket Veszprémben, mert ugye a leszerelés az egyetemen nem olyan könnyű, minden össze-vissza van nyitva, nem egy időben, hogy még csak véletlenül se tudjunk mindent egy nap alatt elintézni.. Én kedden szereltem le, kicuccoltunk a koleszból, átadtam a szobámat, elbúcsúztam tőle... Meg a többiektől is, aztán elindultunk haza hozzánk. Ami persze nem volt olyan easy. Eplénynél csörgött a Peti mobilja, munka ügyben keresték, szóval visszafordultunk Polányba az öltönyéért és Pápa felé jöttünk haza baromi nagy hóesésben... kb. 40-nel jöttünk végig, azt hittem hogy már soha a büdös életben nem érünk haza. De hazaértünk :) Hiányoztak már anyáék...
Szerdán-csütörtökön állásinterjún voltam, ami hanyagolható, lényegében véve felesleges volt elmenni, mert az egyiken félretájékoztattak, a másikon meg konkrétan beközölték velem hogy egy nagy nulla vagyok. Szóval több szót nem is pazarolok erre.
Peti ma megy, illetve megyünk, elkísérem, hétfőn meg megyünk Komáromba.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Szabó Lőrinc: Ébredés

Áttetsző arany ingében ragyogva jött a nyári hajnal az égen át: azt hitte, hogy még alszom, mert mikor házam elé ért, elmosolyodott, körülnézett s a nyitott ablakon nesztelenül beugrott a szobámba, aztán könnyű ingét ágyamra dobva bebújt hozzám a takaró alá. Azt hitte, hogy még alszom s megölelt s én mozdulni se mertem, félve, hogy felébredek és álomnak remélve, hogy ébren vagyok...és húnyt szemmel és mozdulatlanul és remegve tűrtem, hogy karjaimba fészkelje magát, s mintha egyetlen érzék erejébe gyűlt volna testem-lelkem minden éhe és szomja és a beteljesedés minden ígérete, csak a tapintás néma ajkával s vak szemeivel szürcsöltem, láttam, éreztem, öleltem az égi vendég ajándékait: ujjainak játékában a napfény lobogó lepkéit, karjában a rét illatának harmatos husát s egész testében az egymásbaringó felhők mindenütt egyforma ölét. Mondom, húnyt szemmel, mozdulatlanul feküdtem ott gyanútlan karokban, de mikor végre álom s ébredés közt félig tolvaj s fél-részeg öntudattal megloptam az is...
További információk

na mégegyszer :D

Leszögezném, NEM vagyok depis, csak tetszik: Volt egyszer egy gyönyörű lány, ki hitt a mesékben.Hitte, hogy lesz egy álom, miből fel nem ébred, örökké tart majd...s ő csak várta. Hitte, hogy többé nem marad már árva Szeretetre vágyott, megértésre és két ölelő karra.Arra, hogy viszont szeressék, semmire...csak arra... Nem értette miért kér olyan nagyon sokat, s miért nem talál valaki mellette végre oltalmat. S egy szép nap végre úgy tűnt, az álom valóra vált, hisz találkozott azzal, kire oly régóta várt.A fiú büszke volt, hiú s naív, de a lány olyat érzett, mit még soha addig.Rájött a fiú is, ez még több is lehet, lehet ez még igaz szerelem.Bízott benne, hogy így majd elfelejti azt a lányt, ki nem hagyott maga után mást, csal örök talányt.Szomorú volt, félt, szenvedett hisz az dobta el, kit igazán szeretett.De a gyönyörű lány csak oltalomra várt, így ő is feledni kezdte a mély gyászt.Rájöttek, hogy ők talán egymásnak lettek teremtve, s a szerelem örök oltárára szentelve.A lány megkapta ...
További információk

Csüt.

Már csak kettő nap és erre az évre vége!!! Holnap még mondjuk esszét írunk (2 ótán át) irodalomból, és csak 4 órám lesz, és milyen véletlen, pont nem érem el a 11.30-as buszt :S A Nick meg kiakaszt. Arról én nem tehetek, hogy a skype szar, és az üziket csak később kapja meg. Beszélgetni meg nem akar. Akkor menjen a francba. Na erről ennyit. Lassan átlép az egész veszekedésbe. Nagyszerű, ez még kellett ma. Voltam dokinál, de eltévedtem a kórházban ^^ Elmentem a gyermekpszihológiára, mert oda küldtek xD nekik AZ a tiniambulancia. :)) Na mindegy, két nővértől megkérdeztem, aztán eligazítottak. Vizsgálat nem volt, csak gyorsan receptet írattam. Meg talákoztam a Biankával. Semmit nem változott. De azért osztálytalira nem akarok menni :))
További információk