Egyik nap láttam, hogy facebook-on a 'Sonstiges' mappámban van egy levél. Oda mennek azok, amiket olyanok küldenek, aki nem az ismerőseim, mint kiderült. Éppen a Petivel beszélgettem chaten, mert ő most otthon van mert leállás van a cégnél és hazament. Közben megnéztem az üzenetet, amiben egy valaki írta, hogy kérdezzem meg a Petitől, hogy ki az a Nagy Anita. A szívem a torkomban dobogott, mondom mi van? Megkérdeztem tőle... rohadtul haragszom. Már egy kicsit csitultam, de még mindig forr bennem a düh. Biztos, hogy ha itt lett volna, akkor kivágtam volna a házból.
Ráhajtott a csaj, ez 1-2 hónappal ezelőtt volt. Valami munkatársnője volt, vagy mi a fene. De pontosan azt sem tudta megmondani, hogy honnan ismeri, azt is alig tudta megmondani, hogy mikor volt. Akkor basszus, ha megkérdezem tőle, akkor nézzen utána, mert ha megkérdezem, akkor igen is fontos. Volt mostanában egy kis idő, amikor megint egy kicsit meginogtam. És akkor kicsit többet kérdeztem tőle, hogy még egyszer sem csalt-e meg, vagy volt-e valakije rajtam kívül. Mindig mondta, hogy nem, nem, nem. És ez az érzésem akkor volt. A női megérzés még mindig csalhatatlan! Mindig tudom, ha van valami. Most is tudtam szerintem, csak nem tudom, nem akartam annyira feszegetni a dolgot.
Írtam ennek a valakinek, aki írt, hogy kérdezzem meg a Petit. Kíváncsi leszek, hogy fog-e válaszolni. Sajnos van egy olyan érzésem, hogy ez nem zárult le itt és most. Bár ahogyan először Peti reakcióját éreztem/olvastam, nem gondolta, hogy ennyire megbántott. Nem is azzal, hogy flörtölget vagy mit tudom én, hanem hogy ezt a vadidegen ember írja meg nekem facebook-on! Aztán mi van akkor ha nem csak ennyi volt?! Kicsit megingott a bizalmam. Most azt hiszem, hogy jobb is, ha nem találkozunk egy kicsit.
Egész délelőtt bőgtem. Ráadásul van más is, a papa megint kórházban van... egyre rosszabb a helyzet.
Ez a mai nap összességében véve egy nagy szar.
Megjegyzések