Gondolatok

Olyan rossz.. a múltkori eset után valahogy nem találom a helyem. Sem önmagam. Néha simán ki tudok kapcsolni, nem foglalkozni a dologgal, van, amikor viszont csak és kizárólag ezen kattogok. Petinek már lassan nem is merek semmit mondani, mert hullámokban jön rám vagy dühroham, vagy szeretethiány. És ezt így igazából nem tudom hova tenni.

Rettenetesen zavar az, hogy a bizalom a részemről kb. nullán van. Így nagyon nehéz bármit is kezdeni magunkkal. Lehet, hogy ő nem érzi, mert (én hülye) igyekszem eltitkolni, már ha a fent említett rohamaim nem jönnek elő persze. Igazából fogalmam sincsen, hogy mit kellene tennem.. eddig ha valami bántott, akkor megbeszéltem azzal, akivel kellett. De a Petivel erről már nincs kedvem beszélni. Arra gondolok néha, hogy lehet, hogy túl lazán vettem a dolgot. Semmi kedvem őt ellenőrizgetni, de ha nullán áll a bizalmi szintem, akkor nem tudom, hogy mit higgyek. Bízzak? Vagy ne bízzak? Megcsalt? Vagy tényleg nem? Hiába mondja hogy nem... ezt vagy elhiszem, vagy nem. És pont ez az, amire utalni akartam... ez a bizonytalanság az agyamra megy! Eddig soha nem voltam egy önbizalom hiányos ember, mindig tudtam, hogy mit akarok, vagy hogy mit nem akarok. De ez esetben fogalmam sincsen. Szeretem őt, tényleg nagyon, bár egy ideje kicsit megingott a szerelmem. Mivel arra gondolok sokszor, hogy miket írt, hogy tényleg nem lehettem neki elég? Vagy ha valami újdonság kellett neki, akkor miért nem szólt? Ezt miért kell másnál keresni?

Nem mondom, hogy nekem nem fordult meg a fejemben.. megtehettem volna. Még most is, még ha nem is megyek el a megcsalásig, azt megtehetem, amit ő tett, mert nekem ez egy alapelvem egy kapcsolatban, hogy amit neki szabad, azt nekem is és ez fordítva is megvan. De képtelen vagyok rá, illetve az egyik pillanatban ezt érzem, a másik pillanatban viszont azt, hogy akkor is megteszem, már azért is, hogy bánthassam, és érezhesse azt, amit én éreztem!! (és hurrá nekiálltam bőgni).

Meg azt nem értem, hogy mikor mi az első alkalmakkor találkoztunk, még jó pár éve, annyira kellettem neki, de nem kapott meg. Tepert meg minden, összejöttünk, minden happy, és akkor kb. 2 hónap járás után, amikor azt érzed hogy szállsz az örömtől (szerelemtől??) rájössz, hogy már félrekacsingat?? Ezt akkor olvastam.. alig voltunk együtt 2 hónapja. Megpróbálom kikapcsolni az agyam, de nem megy.. tök mindegy, hogy mit csinálok, dolgozom vagy olvasok, folyamatosan csak erre tudok gondolni. És hiába nem tetszik neki, akkor sem megy... nem tudok benne bízni.. ráadásul ment pókerezni. 50× megkérdeztem hogy biztos, hogy pókerezni megy-e. Mindig mondta, hogy igen. Hiába, akkor sem hiszem el! Sajnálom... nem megy. Abban sem vagyok biztos, hogy menni fog. De abban sem hogy nem. Fogalmam sincsen.. perpill semmi sem jó, sem az ha itt van, sem az ha nincsen itt. Megmondom őszintén, ha nem szeretném ennyire, már rég mehetett volna a fenébe! Eddig is ezt csináltam.. most is megtehettem volna. De nem tettem meg. 

Most úgy mégis, mit kellene csinálnom? Ha beszélek vele, elmondom neki ezt, amit ide leírtam, úgyis csak könnyes lesz a szeme és néz, hogy ne haragudjak rá. Én meg mondom neki, hogy nem haragszom, márpedig dehogynem haragszom. Mondtam neki, hogy kicsit próbáld meg a helyembe képzelni magad.. végigdugod fél Veszprémet és akkor utána összejössz valakivel, akiről kiderül hogy LEHET hogy utánad is folytatta. Kicsit próbáljon már meg belegondolni!! Hiába telt el azóta 2 hét, még mindig kurvára fáj a dolog, szerintem még egy ideig fájni is fog. De felnőtt ember, nem fogom ellenőrizgetni, bár párszor már eszembe jutott, hogy megmondom neki, hogy most jött el a pillanat, el akarom olvasni az üzeneteidet. De ha ezt megteszem, akkor csak pillanatnyilag lesz jó... ha jó lesz és nem rontok a dolgokon. Mert sajnos megint csilingel a csengő... de már belefáradtam a bőgésbe. Ha pedig nem találok semmit... akkor meg még nekem legyen lelkiismeret furdalásom hogy nem bízok benne. Aztán rájövök, hogy nem kell lelkifurkáznom, hiszen nem is bízom benne! Szóval fogalmam sincsen. Hogy túlzok-e? Igen, lehet, több mint valószínű, hogy túlzásokba esek sokszor. De ezt csak azzal teszem meg, akit szeretek.

Tényleg igyekszem, de nagyon nehezen megy a dolog. Szeretnék újra bízni. De tudom, hogy milyen.. és az a baj, hogy eddig is tudtam, csak szerintem nem akartam róla tudomást venni. Pedig muszáj lesz. Nem akarom őt megváltoztatni, csak ez az egy dolog van, amit nem tolerálok és soha nem is fogok. Tehát ebben változnia KELL ha velem akar maradni. Ha nem, akkor mehet a csajokhoz akiknek írt... azért mondjuk megnézném hogy a Barbinak a pasija mit szólna ha meglátná azokat, amiket írtak egymásnak. Illetve inkább a Peti neki. A többiről nem is beszélve. Ráadásul ha jól emlékszem, mindegyik csajnak volt/van faszija. Szóval ezért csak gratulálni tudok. 

Najó, lassan kezdem nagyon felidegesíteni magam, azt hiszem mára abbahagyom a picsogást.

Majd alakul valahogyan valami.