Kedves Mami,

régen találkoztunk. Tudom, ez az én hibám, hiszen megígértem Neked, hogy meglátogatlak. Mindig csak halogattam, mindig közbejött valami, ami miatt a "majd holnap" következett. Most értettem meg igazán, hogy mi is a közmondás igazi értelme, miszerint amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra. Kedves Mami, én annyira sajnálom! Hiszen annyi mindent köszönhetek Neked! Úgy érzem, hogy rengeteg törleszteni valóm lenne és minden energiámmal akarom, hogy legalább egy aprócska részét törleszthessem! Egy kis falatot tudjak én is nyújtani és újra hallani, ahogyan nevetsz és mesélsz, szidod a politikusokat, nem érted a csekkeken miért annyi van, amennyi, szidod a "reklámosokat" a telefonban... 
De most nem láthatlak, gyógyulnod kell, igen kell, hiszen szükségünk van Rád! Mindig és mindenkor. A kedvenc sütidre, az égett és mindig elrontott pogidra, ami soha nem volt elrontott és az égett aljúnál senki sem panaszkodott, mindenki két pofára zabálta, mert az az original mamipogi, ami még 10 naposan teával is olyan isteni, mintha akkor vetted volna ki a sütőből! Mami, most született meg a Dani, hiszen még nem is láttad, nem fogtad, pedig Te is nagyon vártad, együtt izgultál velünk a Katiért! Az élet borzasztóan igazságtalan. De Te egy hihetetlenül erős asszony vagy, nem igaz? Tudom, hogy a Papi odafent nagyon régóta unatkozik, és kell neki valaki akivel veszekedhet, de miért pont most? És még csak meg sem látogathatlak. pedig megfognám a kezed, ami mindig hideg volt mostanában, felmelegíteném és virrasztanék, hogy amikor felébredsz lásd, hogy ott vagyok Veled és nagyon szeretlek! De most nem mehetek, nem engedik. Tegnap már egyszer majdnem itt hagytál minket, de az orvosok nem engedtek el. Mi sem állunk készen! Most tudom, azt mondanád, hogy jaj lelkem, nem való ez már nekem, nyűg nekem az élet. De amikor összejön a család csillog a szemed és látom, hogy nem nyűg ez. Tudom, hogy akkor vagy a legboldogabb, és mi is akkor voltunk boldogak, amikor látjuk, hogy örülsz, nézed a dédunokákat, mi mesélünk, Te nevetsz... most nem nevetsz, mert csövek vannak benned. Nem tudsz. 
Jövő héten mennénk Horvátországba nyaralni, hoznék neked tengervizet, kagylót, kavicsot, bármit, amiről tudom, hogy apróság, de hihetetlenül tudsz neki örülni! Ha kell, egy egész kamionnyi ajándékot hozok Neked, hogy "világot láss" velünk együtt, még akkor is, ha nem vagy ott.
Nem mehetsz el, nem hagyhatsz itt minket! Hiszen megígérted, hogy az esküvőmön ott leszel!
Kérlek ne add fel! Mindenki érted izgul és félünk, mert az élet nélküled üres lenne. És nagyon szeretnénk, hogy ne legyen üres az életünk! Ünnepet nélküled? Elképzelhetetlen! Nem lehet. Lehetetlen.
Kérlek légy nagyon erős és ne add fel!
Mindenki szeret és mindenki imádkozik érted!
Nem akarunk búcsúzni...képtelen vagyok.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Szabó Lőrinc: Ébredés

na mégegyszer :D

Csüt.