Nos, tömören és velősen:
Mami remekül van! Életemben ennyire még nem féltem, hogy elveszíthetek családtagot. Rettenetes volt! De sokkal jobban van, élni akar, és ez a hihetetlen akaraterő számomra példaértékű. Már kétszer voltak nála a Katiék a picúrral, rettenetesen örült nekik! Mi is voltunk náluk csütörtökön, remekül néz ki, kicsit még gyenge, meg a hangja a tüdőgyulladás miatt nem az igazi, de jól néz ki! Eszik-iszik és egyik vasárnap már volt kint a konyhában főzni is! Szóval szuper! Ráadásul egész jól hall és a humorérzéke is a helyén van, mert mesélte, hogy a kórházban volt mellette egy 93 éves tetkós néni. Lenénizte mikor ő is már 89 éves :)
Megcsináltattam a tetkómat, csomót halogattam, de végül csak meglett. Borzasztóan fájt!!! Soha többet nem vagyok hajlandó ilyesmire. Egyszer ezt is ki akartam próbálni, de többször nem fog megtörténni. Ráadásul az a sok ápolás... kötéscsere, napi 600x bepantennel kenni, plusz hozzá a viszketés... na nem. Legközelebb ha ilyenre még csak gondolati szinten is eljutok, akkor üssetek le. Nem. Soha. De azért szép lett :)
Voltunk nyaralni Horvátországban, Krk szigeten. Szuper volt!! Bár már olyan régen volt, talán igaz se volt.. Néha még nekiesek a képeknek, kicsit nyaralok gondolatban. De nagyon jó volt, sétáltunk egy csomót, pancsoltunk a tengerben, és nagyon nagyon boldog voltam, hogy végre egy normális nyaralásra ketten el tudtunk menni. Úgy érzem, ez kellett is, nem csak a munka miatt, kikapcsolódásnak, hanem a kapcsolatunknak is kellett egy kis környezetváltozás.
Voltunk most Németországban, ami egyszóval jellemezve: KATASZTRÓFA. Még az odaút hagyján, a srácok most repültek először, bár az, hogy taxival kevesebb mint 1 óra alatt Schwechaton voltunk, szerintem sok mindent elárul a sofőrünkről. Odaértünk, elvittek minket Daufenbachba, ahol egy lepukkant szállást kaptunk, egy kb. 200 éves nénivel. Büdös volt minden, meg koszos. Valamennyi internetet el tudtunk néha csípni, de mobilhálózat kb. egyáltalán nem volt. Úgy telefonáltunk, hogy futkároztunk fel-le a lépcsőn, mert akkor néha jó volt a vonal. A cég rossz, kalamajka az egész, mindent mi intéztünk magunknak, mert az ég világon senkit nem érdekelt, hogy ott vagyunk. Most erre inkább nem térek ki, mert nem akarom kirúgatni magam (vagy igen, de ez most mindegy is), szóval részletekbe nem megyek bele. Mi 1 hét után jöttünk haza, úgy hogy pénteken Frankfurtból ebbe a régióba minden gépet töröltek, szóval 5-6 órát álltunk sorba. Hulla fáradtan ledumáltuk a Lufthansás csajjal, hogy foglaljon nekünk jegyet másnapra, ha lehet és kaptunk szállást meg 2x taxijegyet. Mindent a légitársaság fizetett. Így szombaton sikeresen hazajutottunk, egy szörnyű repülőút után. Azóta meg cégünk folyamatosan hajt a lejtőn lefelé, pedig azt hiszik, hogy felfelé ível a dolog.. No comment. A srácok 3 hetet vannak kinn összesen, nekik rosszabb volt a helyzetük, de már kevesebb mint 1 hét és hazajöhetnek! :)
Dani tündéri, egyre jobban babásodik, kezd hurkásodni! Okos, figyel, minden érdekli! Csak most megint nagyon meleg van itthon, és tegnap is ezért volt nyüszi, mert melege volt. De olyan nyöszörgős! Gyönyörű! :)
Megjegyzések