Felmondtam. Voltak olyan dolgok, amik nem tetszettek, nem sikerült megoldani. És így inkább arra a döntésre jutottam, hogy megelőzöm a problémákat, és mielőtt kirúgnának (mert ez eléggé valószínű, hogy megtörtént volna előbb vagy utóbb) inkább felmondok. A többiek nem igazán hitték el, hogy megteszem. Sajnálom őket, mert ha most megint menniük kell ki Németországba, ugyanoda, abba a térerőmentes, senki földjére, akkor most tényleg nem lesz ott senki, aki segíthet nekik. Mert igazából én segítettem nekik a legtöbbet, hogy egyáltalán pl. hazajussanak. Mert az illetékes inkább nem vette fel a telefont... na többek között ebből lett elegem. És már az sem érdekel, ha vki olyan, aki illetéktelen elolvassa a blogom. Mert akkor is tudom, hogy igazam van! Na mindegy, a lényeg, hogy már nem vagyok ott. Beszélünk még telefonon, meg még majd be kell mennem, mert nem adták ki rendesen az összes papíromat és a munkaügyiben nem tudtak rendesen regisztrálni. Szóval még futkározhatok ezzel is. Ott is kifogtam először egy olyan ügyintézőt... téptem a hajam mire kimentem. Olyanokat próbált nekem megmagyarázni, hogy jesszus, én meg nem hagytam magam. Mondtam neki, hogy ne nézzen már hülyének :D De még majd mennem kell vissza.
Kutyu megvan, most is itt alszik mellettem. Szobatisztasággal vannak bajok, de már haladunk. Minden esetre a nappaliszőnyeget még nem tettük vissza :D
Munkát keresek, ami interjúkon voltam már, sajnos eddig egyiktől sem hívtak vissza. Pedig nagyon bíztam az egyikben, de ezek szerint nem jött össze. Mindenki mondja, hogy telefonáljak, de mondtam, hogy 15. volt a határidő, ha addig vagy utána nem hívnak, akkor tudom, hogy mi a szitu.. Ez van. Azért még nem vagyok kétségbe esve :D
Megjegyzések