94...

Egyik nap, gondoltam már úgyis nyár van, beszélek a sminkessel meg a fodrásszal, hogy összehozzunk egy próbát. A smink még csak hagyján, az ráér, de a hajamat tudnom kellene, hogy milyen legyen, mert akkor olyan fátylat választok, vagy tiarát, vagy akármit. De még azt se nagyon tudom, hogy milyen legyen a hajam... A sminket elküldtem a Dórinak, hogy lássa, ez nekem jó lesz-e vagy sem. Majd megmondja, nem ragaszkodom nagyon semmihez :) Direkt azért választottam őket, mert egy helyen vannak, gondoltam egyben letudom a 2 dolgot. Még jó, hogy írtam a Dórinak, mert mondta, hogy nincsen már náluk a fodrász csaj. Hát mondom, bammeg, ezt nem hiszem el. De aranyos volt, mondta, hogy ő teljesen mobil, így jön és ahol tudja, megcsinálja a sminkem. Így következő héten pénteken este megyek próbasminkre, július 2-án 9-re meg megyek hajat csináltatni. Addigra azért néhány esélyesre le kellene szűkítenem a repertoáromat.
Hétvégén voltunk versenyen, sajnos 2 kizárás lett, de legalább tanultak belőle :) Meg jól el is áztunk, jött egy "kis" eső és nem nagyon akart elállni. A megkezdett futamot azt kint befejezték, aztán utána fedettben folytatták, ott meg kicsit oxigénhiány lépett fel és volt vagy 40 fok, 99 % páratartalommal... Apit az egyik csapattárs sátrában kint is hagytuk, mondtam, hogy nem kéne behozni, megfullad szegény. Aztán idővel szellőzött kicsit. Utána mentünk Polányba, mert vasárnap volt a Zórának a keresztelője. A plébános saját magához képest normális volt, nem volt semmi gond, Zóra baba egy hang nélkül végignézte, hogy mi történik vele, nagyon helyes volt :) Utána meg mentünk a Nikiékhez kajálni, sütizni meg ilyenek, a szokásos, utána meg jöttünk haza. Jó volt :)
Peti meg kitalálta, hogy ő majd jól meglep, hogy mikor meg hova megyünk nyaralni. Tudja, hogy mennyire nem szeretem az ilyet, meg azt is tudja, hogy kiszedem belőle :D Végül nap végére ki is derítettem, hogy június 12-én vasárnap indulunk szerdáig Visegrádra, szupi kis hely, és vihetjük Apit is, szerencsére. Ez volt a fő szempont, nem akartam volna panzióztatni. Július 23-án szombat-vasárnap úgyis Ágiéknál lesz, mert megyünk Veszprémbe Utcazenére. Mondtam a Petinek, hogy mielőtt panziót nézünk szegénynek, kérdezze meg az Ágit, hogy tudja-e vállalni, szívesebben adom oda neki, mint bárki másnak, meg őt Apollo is nagyon szereti. Szerintem jobban fogja viselni a dolgot mint egy tök idegen helyen.
Éjjel alig tudtam elaludni. Folyamatosan az esküvőn kattogtam. Már vagy 100x eljátszottam, hogyan zajlik majd le, és félek kicsit, hogy minden rendben legyen. Illetve nem is félek, hanem nem tudom, hogy milyen érzés. Jó is, rossz is :) Izgulok. 3 hónap. Atyaég.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Szabó Lőrinc: Ébredés

Áttetsző arany ingében ragyogva jött a nyári hajnal az égen át: azt hitte, hogy még alszom, mert mikor házam elé ért, elmosolyodott, körülnézett s a nyitott ablakon nesztelenül beugrott a szobámba, aztán könnyű ingét ágyamra dobva bebújt hozzám a takaró alá. Azt hitte, hogy még alszom s megölelt s én mozdulni se mertem, félve, hogy felébredek és álomnak remélve, hogy ébren vagyok...és húnyt szemmel és mozdulatlanul és remegve tűrtem, hogy karjaimba fészkelje magát, s mintha egyetlen érzék erejébe gyűlt volna testem-lelkem minden éhe és szomja és a beteljesedés minden ígérete, csak a tapintás néma ajkával s vak szemeivel szürcsöltem, láttam, éreztem, öleltem az égi vendég ajándékait: ujjainak játékában a napfény lobogó lepkéit, karjában a rét illatának harmatos husát s egész testében az egymásbaringó felhők mindenütt egyforma ölét. Mondom, húnyt szemmel, mozdulatlanul feküdtem ott gyanútlan karokban, de mikor végre álom s ébredés közt félig tolvaj s fél-részeg öntudattal megloptam az is...
További információk

na mégegyszer :D

Leszögezném, NEM vagyok depis, csak tetszik: Volt egyszer egy gyönyörű lány, ki hitt a mesékben.Hitte, hogy lesz egy álom, miből fel nem ébred, örökké tart majd...s ő csak várta. Hitte, hogy többé nem marad már árva Szeretetre vágyott, megértésre és két ölelő karra.Arra, hogy viszont szeressék, semmire...csak arra... Nem értette miért kér olyan nagyon sokat, s miért nem talál valaki mellette végre oltalmat. S egy szép nap végre úgy tűnt, az álom valóra vált, hisz találkozott azzal, kire oly régóta várt.A fiú büszke volt, hiú s naív, de a lány olyat érzett, mit még soha addig.Rájött a fiú is, ez még több is lehet, lehet ez még igaz szerelem.Bízott benne, hogy így majd elfelejti azt a lányt, ki nem hagyott maga után mást, csal örök talányt.Szomorú volt, félt, szenvedett hisz az dobta el, kit igazán szeretett.De a gyönyörű lány csak oltalomra várt, így ő is feledni kezdte a mély gyászt.Rájöttek, hogy ők talán egymásnak lettek teremtve, s a szerelem örök oltárára szentelve.A lány megkapta ...
További információk

Csüt.

Már csak kettő nap és erre az évre vége!!! Holnap még mondjuk esszét írunk (2 ótán át) irodalomból, és csak 4 órám lesz, és milyen véletlen, pont nem érem el a 11.30-as buszt :S A Nick meg kiakaszt. Arról én nem tehetek, hogy a skype szar, és az üziket csak később kapja meg. Beszélgetni meg nem akar. Akkor menjen a francba. Na erről ennyit. Lassan átlép az egész veszekedésbe. Nagyszerű, ez még kellett ma. Voltam dokinál, de eltévedtem a kórházban ^^ Elmentem a gyermekpszihológiára, mert oda küldtek xD nekik AZ a tiniambulancia. :)) Na mindegy, két nővértől megkérdeztem, aztán eligazítottak. Vizsgálat nem volt, csak gyorsan receptet írattam. Meg talákoztam a Biankával. Semmit nem változott. De azért osztálytalira nem akarok menni :))
További információk