10...

Megvolt a lánybúcsú szombaton, kitettek magukért a csajok, nagyon jól éreztem magam! Voltak érdekes feladatok mondjuk.. de összességében egyik se volt teljesíthetetlen :) Pláne, hogy a Koziban találkoztam pár ismerőssel, akikre tudtam óvszert meg petrezselymet rásózni. Utána sétáltunk a városban, ott is voltak feladatok, utána meg átmentünk Laposra, buliztunk egy kicsit. Nekem megint volt egy rosszullétem/pánikrohamom, pedig ez egy jó ideje nem volt már. Ráadásul nagyon sokáig tartott, legalább fél óra volt most, nem pár perc. Azt hittem, hogy ott fogok meghalni. És nem azért volt, mert be voltam rúgva, mert akkor már egy ideje semmi alkoholt nem ittam. Csak simán rosszul lettem. A Peti se segített túl sokat a dolgon, annyira részeg volt, hogy rettenet, szegény Gergő próbált rá figyelni, de nem nagyon sikerült neki. Én meg szerintem vagy 2 órát könyörögtem neki, h menjünk már haza a fenébe, de ő nem akart. Otthagyott, eltűnt egy időre, mert antiszociális volt.. megbántotta a barátnőimet is. Katasztrófa volt. A másnapja is :D :D Arra keltem fel hogy a kádban fekszik és engedi magára a hideg zuhanyt :D Mondtam neki, h meg is érdemled te köcsög :D
A bokám nagyon rossz állapotban van, ma megyek dokihoz, megmutatom neki, hogy csináljon vele valamit, mert jövő héten esküvő és kb. nem tudok járni. Megvan az ülésrend, megvan a kb. végleges létszám, ma készen lesz a menükártya. Össze kell írnom, hogy mi mindent kell elvinni jövő héten, kedden körmözünk, egyik nap hajfestés, hétvégén verseny Győrzámolyon... Ja és mindezek mellett úgy néz ki, hogy sikeresen megfáztam szombaton, be van gyulladva a torkom és reggel taknyos voltam. Ez az utolsó hajrá a legrosszabb..

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Szabó Lőrinc: Ébredés

Áttetsző arany ingében ragyogva jött a nyári hajnal az égen át: azt hitte, hogy még alszom, mert mikor házam elé ért, elmosolyodott, körülnézett s a nyitott ablakon nesztelenül beugrott a szobámba, aztán könnyű ingét ágyamra dobva bebújt hozzám a takaró alá. Azt hitte, hogy még alszom s megölelt s én mozdulni se mertem, félve, hogy felébredek és álomnak remélve, hogy ébren vagyok...és húnyt szemmel és mozdulatlanul és remegve tűrtem, hogy karjaimba fészkelje magát, s mintha egyetlen érzék erejébe gyűlt volna testem-lelkem minden éhe és szomja és a beteljesedés minden ígérete, csak a tapintás néma ajkával s vak szemeivel szürcsöltem, láttam, éreztem, öleltem az égi vendég ajándékait: ujjainak játékában a napfény lobogó lepkéit, karjában a rét illatának harmatos husát s egész testében az egymásbaringó felhők mindenütt egyforma ölét. Mondom, húnyt szemmel, mozdulatlanul feküdtem ott gyanútlan karokban, de mikor végre álom s ébredés közt félig tolvaj s fél-részeg öntudattal megloptam az is...
További információk

na mégegyszer :D

Leszögezném, NEM vagyok depis, csak tetszik: Volt egyszer egy gyönyörű lány, ki hitt a mesékben.Hitte, hogy lesz egy álom, miből fel nem ébred, örökké tart majd...s ő csak várta. Hitte, hogy többé nem marad már árva Szeretetre vágyott, megértésre és két ölelő karra.Arra, hogy viszont szeressék, semmire...csak arra... Nem értette miért kér olyan nagyon sokat, s miért nem talál valaki mellette végre oltalmat. S egy szép nap végre úgy tűnt, az álom valóra vált, hisz találkozott azzal, kire oly régóta várt.A fiú büszke volt, hiú s naív, de a lány olyat érzett, mit még soha addig.Rájött a fiú is, ez még több is lehet, lehet ez még igaz szerelem.Bízott benne, hogy így majd elfelejti azt a lányt, ki nem hagyott maga után mást, csal örök talányt.Szomorú volt, félt, szenvedett hisz az dobta el, kit igazán szeretett.De a gyönyörű lány csak oltalomra várt, így ő is feledni kezdte a mély gyászt.Rájöttek, hogy ők talán egymásnak lettek teremtve, s a szerelem örök oltárára szentelve.A lány megkapta ...
További információk

Csüt.

Már csak kettő nap és erre az évre vége!!! Holnap még mondjuk esszét írunk (2 ótán át) irodalomból, és csak 4 órám lesz, és milyen véletlen, pont nem érem el a 11.30-as buszt :S A Nick meg kiakaszt. Arról én nem tehetek, hogy a skype szar, és az üziket csak később kapja meg. Beszélgetni meg nem akar. Akkor menjen a francba. Na erről ennyit. Lassan átlép az egész veszekedésbe. Nagyszerű, ez még kellett ma. Voltam dokinál, de eltévedtem a kórházban ^^ Elmentem a gyermekpszihológiára, mert oda küldtek xD nekik AZ a tiniambulancia. :)) Na mindegy, két nővértől megkérdeztem, aztán eligazítottak. Vizsgálat nem volt, csak gyorsan receptet írattam. Meg talákoztam a Biankával. Semmit nem változott. De azért osztálytalira nem akarok menni :))
További információk