Szabó Lőrinc: Ébredés

Jézusom, nem írtam egy sort sem az esküvőnk óta. Nagyon gáz.. Néha azért eszembe jutott, hogy kéne néhány sort kaparni, de valahogy mindig más lett belőle. Hát, hol is kezdjem?

Októberben közfoglalkoztatottként elkezdtem a műszaki osztályon dolgozni, ilyen kényszer dolog volt az, mert nem volt más, nem volt jobb. Bent nagyon rendesek voltak, volt munkám tettem-vettem, rendszereztem, segítettem amiben tudtam. Ennyi pénzért ennyire voltam hitelesítve. Megcsináltam amit kértek. :) Közben kerestem munkát, mivel tudtam, hogy ez nem lesz hosszútávú, arról nem is szólva, hogy kevés pénzért nagyon bizonytalan a dolog. Ezek a szerződések általában 5 hónapra szólnak, ha úgy van, akkor hosszabbítanak, de az átfutási idő akkor is 2-3 hét.

Aztán idő közben megérkezett hozzánk új családtagunk Efi, akkor volt azt hiszem 10 hetes vagy 11 hetes pincser kislány, aki azóta aktívan tépi az idegeinket, most 7 hónapos és eléggé eleven, hogy finoman szóljak. Apolloval nagyon jól elvannak, kezdeti nehézségek azért voltak, de szépen összeszoktak, most meg már alig vannak el egymás nélkül :) Még azért néha vannak balesetek, de alapvetően szobatiszta, alapszabályokat tudja, bár nem mindig tartja be őket, illetve 2 hete már hivatalosan is jár agility-re Petivel.

Közben volt egy karácsony, jól sikerült, sokan voltunk, szép volt, de nagyon hiányzott a mami. Sokat emlegettük. 

Január végén, vagy február elején nem is tudom pontosan a Julcsi bekerült a kórházba, sajnos megint az alkohol került a család középpontjába, úgy néz ki, hogy a Julcsi feladta a dolgot. Tüdőgyulladást kapott, így bekerült a kórházba. Teljesen feladta.. zárlat volt a kórházban, mert idén szörnyen nagy influenza járvány volt. Apuék is nagyon sokára tudtak csak bemenni hozzá, akkor ott azt hitték, hogy talán összeszedi magát, aztán nem így alakult. Szerintem mindenkit nagyon váratlanul ért a dolog. A temetés most volt nem régen, ha jól emlékszem március 2-án. Így a Liszt Ferenc utcába többet nem köt semmi, csak az emlékek. Nem is szeretek arra menni. Peti kérdezte a temetés után, hogy elbúcsúztam-e. Nem tudom. Szerintem nem. A temetésen szinte nem is sírtam, ami nagyon furcsa, mert én egy idegen temetésén is bömbölnék, most meg szinte semmi. Éreztem a gombócot, a szorítást, és csak akkor pityeredtem el, amikor apura néztem..

De az élet zajlik tovább. Most mint írtam a 2-3 hetes kényszerpihenőmön voltam, de behívtak interjúra és fel is vettek a Weiss Hungária Kft-be, így a közfogos dolognak vége, jöhet a teljes meló (végre!). Visszakerültem az ipari parkba, visszakerültem a logisztikába. Azért én ebben a közegben érzem magam igazán jól. A fizetés nem rossz, majd lesz emelés, akkor kicsit többet fogok kapni, de kezdetnek úgy gondolom, hogy tökéletes lesz. Még majd amit meg kell beszélnem bent, hogy júniusban megyünk nászútra, mert szeptemberben nem tudtunk elmenni, utána meg 2 nap kell a VOLT fesztiválra. Nászút Kefalónián lesz (Lassi), fehér homok, napfény, meleg és tengerpart!
<3 a="" akkor="" alig="" ben="" el="" fogom="" hallani="" hiszem="" hogy="" jegyet="" k="" kaptam="" ket="" kuty="" l="" lesz="" linapomra="" linkin="" meg="" nbsp="" nyaralnak.="" p="" park="" rom="" se="" sz="" tni="" v="" volt-on="">

Különben meg babahegyek vannak mindenhol, Vikiéknél Noel lesz, Leiláéknál nemrégen született meg Miléna... Majd egyszer itt is. Majd. Ha. Majd. Talán. Bár már kapjuk az ívet, hogy itt is ott is babáznának, de még nem jött el az ideje.

Holnap lesz az első napom az új melóhelyen. Izgulok!!