Május

Nos, megint sikerült jó sok időt kihagynom. Rengeteg dolog történt, szóval eléggé valószínű, hogy jó sokat fogok írni. Kezdem akkor az elején..

Március 13-ra már vártam, hogy megjöjjön, folyamatosan éreztem azt a hasfájást, amit ilyenkor kell, de történni meg csak nem történt semmi. Vettem tesztet, de gondoltam úgy, ahogy a többi 300 db amit eddigi életemben csináltam negatív lesz. Reggeli pisi, Peti éppen a kutyákat öltöztette a nappaliban, én meg kivonultam a fürdőszobába, megcsinálni a tesztet. Megjelent egy csík. Aztán egy másik is.. wtf. WTF?! Néztem szerintem egy jó percig, mire leesett. És valami produkálhatatlan hangon szóltam a Petinek, hogy jöjjön egy kicsit. Kinyitotta az ajtót, biztos nagyon bizalomgerjesztő látvány lehettem, mert egy kicsit elsápadt mikor rám nézett. Félig röhögve félig sírva közöltem vele, hogy hát, úgy néz ki, hogy terhes vagyok. Egy fél pillanat alatt sugárzott az arcáról a boldogság, agyon-vissza puszilgatott, majdnem beleestünk a kádba, merthogy én annak a szélén ültem. Hát, valahogy gyermeki álmaimban ezt a pillanatot nem így képzeltem el.. de így utólag visszagondolva tökéletes volt! Azonnal tudatosan, nuku cigi, Peti el is vitte. Pedig akkor ölni tudtam volna ezért, hogy rágyújtsak. A munkahelyre menet tele volt a fejem gondolatokkal, problémákkal, rémülettel és némi boldogsággal. Nyilván öröm, és idénre terveztük, csak nem ennyire év elejére, azt meg pláne ki szerettem volna kerülni, hogy nyáron legyek terhes. Ezen már akkor kár volt kattogni, belátom. Mielőtt kiderült a dolog, kb. 2-3 héttel korábban voltam éves rendes citológián meg másik orvosnál vérvételen, hogy a pajzsmirigy problémát kiszűrjem. De nem azért voltam, mert zsupsz terhes akartam lenni utána! Ráadásul a nőgyógyász azt mondta, hogy ilyen súlyfelesleggel esélytelen, egy 20 kg mínusz és akkor TALÁN esélyes a dolog. Látom, ez tökre bejött. Ahogy meg összehoztuk.. na az poén volt, de azt inkább nem írom le :D Minden esetre a lényege az volt, hogy én számolásom szerint bőven középidőn túl kellett hogy legyek (haha hát nem!) és a vicces, hogy a Peti a dolog után közölte velem, hogy ugye tudom, hogy most tuti terhes lettem. Mondtam neki, hogy ááááh dehogyis. Hát de.

Munkahelyen nem akartam addig megmondani, ameddig kb. nem biztos, hogy élő, meg hogy jó helyen van stb. Nyilván nem így alakult. Miután átköltözött az egész hivatal egy másik épületbe, kiderült, hogy ahol az irattárunk van, azt is ki kell üríteni, mert azt az épületet is renoválják. Rengeteg hatalmas irattal, porral és kosszal, és ami a lényeg, bazi nagy dobozok pakolásával amik elég nehezek. Szóval mikor kiderült, hogy még azon a héten ki kell pakolnunk, bepánikoltam. Kétségbeesetten írtam le a kolléganőmnek egy cetlire, hogy mi a helyzet, és hogy a főnökséggel meg kell beszélni, hogy kell plusz ember, mert ez így nekünk nem fog menni. Ezek után az egyik főnökömnek muszáj volt szóljak, félre hívtam, egy pillanat alatt leesett neki, hogy mi a helyzet. Gratulált és mondta, hogy természetesen vigyáznak rám! Aztán miután a másik főnököm is megjött, őt is félrehívtam és mondtam neki, hogy mi a helyzet, ő is gratulált és mondta, hogy megoldjuk. Szóval kaptunk segítséget, és így nagyon hamar végeztünk. Én is ott voltam, amit tudtam segítettem.

Aztán eljött az első vizsgálat, ugyan annál a dokinál, aki mondta, hogy nem eshetek teherbe.. mondanom se kell, hogy megleptem. Kicsit szkeptikus volt, de megvizsgált. Életem első hüvelyi uh-ja. Nem volt olyan vészes, mint hittem. Látta is a petezsákot, természetesen hiába számolt az utolsó mensi után, nyilván nem akkora volt a magzat. Legalább 2 héttel későbbi. Akkor megijesztett, mert azt mondta, hogy vagy nagyon fiatal a terhesség vagy nem él. Na, ebből én csak a másodikat hallottam meg. Kiírattam magam 2 nap szabira, kicsit le kellett nyugodnom, 2 hét múlva mehettem csak vissza hozzá, hogy akkor majd biztos látja, de minden esetre elmondta, hogy vetélésnél hova kell menni a kórházba. Hm, kedves. Borzalmas 2 hét volt. De letelt, visszamentem és minden rendben volt, szívhang is volt és mérhetetlen boldogság öntött el!! Nekem akkor lett valóságos igazán, amikor az kis izé a monitoron jelezte, hogy ő márpedig igenis él és virul. Doki nem tudott vállalni, átirányított egy másik orvoshoz, nem sokkal később átmentem hozzá, megint vizsgálat, terhesgondozás stb. Irányított a védőnőhöz. Aki szintén egy tünemény. Eddig nagy szerencsém volt. Még a háziorvos is aránylag jól fogadta, pedig ő nem egy embercentrikus valaki. Vérvétel is megvolt, az első, a hónom alatt egy valag beutaló, Kyncs meg háziorvos. Rengetegen voltak a terhesgondozóban… aztán ripsz ropsz egy óra múlva már léptem be a hivatal bejáratán. Nagyon gyorsak voltak. És ami a legfontosabb: nem lettem rosszul! Olyan büszke voltam magamra! Tudtak is vért venni, igaz előtte betoltam reggel vagy 1 l vizet. Az eredményeim tökéletesek lettek, az ált. labor és a kombinált szűrés is, minden. Mindenkivel egyeztettem időpontot, és vártam, hogy teljen, múljon, hogy újra láthassam/hallhassam. Bent szépen lassan mindenki megtudta, én egyre inkább nem bántam. Igazából nem is érdekelt, hogy más mit gondol. A főnökeimnek és a kolléganőmnek ezzel semmi baja, a többiek nem kell, hogy érdekeljenek. Akik közvetlen körülöttem ülnek ők nagyon aranyosak, nagyon figyelnek rám. Bár igazából már mindenki J Nagyon rendesek! Egyik nap aztán a főnököm éppen rohant valahova, csak odafutott hozzám, hogy elindította a véglegesítésemet, még mielőtt kiírnának hosszabb táppénzre, ne legyen határozott a szerződésem. Ez mondanom sem kell rohadt jól esett! 1 hét múlva a kezemben volt a kinevezésem.

Rosszullétek az elején voltak, főleg reggel. Sokkal hamarabb lettem éhes, ami nem abban nyilvánult meg, hogy korgott a gyomrom, hanem valami irdatlan hányinger kapott el. A kaja gondolatától is rosszul voltam, nemhogy egyek, pedig tudtam, hogy igazából éhes vagyok. Kávé kilőve, tej detto, a hideg kirázott tőle. Most már néha megy 1-1 tejeskávé de inkább nem erőltetem. Gyümölcslé az nagyon megy. Meg előtte tea, de azt már nem kívánom. Kajával nincs bajom, az elején nyers husit nem sikerült felvágnom és a kutyák kajáját nem tudom kiadagolni, de ezt leszámítva szerintem nem vészes. Ipari mennyiségű kekszet ettem az elején a hányinger ellen, az egész jó volt. Most már az se nagyon megy. Igyekszem gyümölcsöt enni, de az se mindig sikerül. Alma max 1-2 falat, de savat csinál, banán nagyon cukros, narancshoz sokszor lusta vagyok. Most az eper és a kivi a sláger, de már alig várom a dinnyét, holott pl. nem is szeretem :D

Kórházba eddig egyszer kellett bemenni, melóhelyen 156/86 volt a vérnyomásom és bepánikoltam, dokimat nem értem el, csak a védőnőt, aki mondta, hogy hova kell menni. Ott pisi, megmértek, megvizsgáltak, és mindent rendben találtak, szerencsére! Szóval haza is mehettünk, én meg másnapra kivettem egy nap szabit, kicsit megnyugodjak. Amúgy a vérnyomás ingadozás, magas pulzus, túlsúly és visszeres láb miatt magas rizikófaktorú vagyok. Dopegyt a táskában, ha kell. Detralex, femibion, magneb6 és aspirin protect.. kész gyógyszertár. És ez még csak az első trimeszter vége.

Voltunk a héten kedden a Kyncsben uh-n, hát az is megérne egy misét :D :D

Győrben a Kyncs elég komoly, kombinált szűrés, mindenfélét néznek, pl. Down szűrés is volt, nyaki tarkóredőből. Mindent meg tudtak rajta nézni, össze vissza kapált meg kalimpált, de arra nem fordult, amerre kellett volna neki. A pláne az volt, hogy fél 12től nem mentem pisilni, mondván teli hólyaggal kell menni. 1re mentünk Petivel, hamar be is hívtak, de sok mindent nem láttak. Talpak, ujjak, csontok, de ami a lényeg lett volna azt nem. Mondta az uh-s nő hogy baromira mozog. Csórikám nem nagyon élvezhette a kurva erős nyomkodást, mert a kezét sokszor tette az arca elé, hogy hagyjuk már békén. Az elején aludt, úgy keltették fel.. az első uh után mivel lényegében véve semmit nem láttak, kiküldtek mozogni és csokit/cukrot enni. Pisi nem lehet. Hát muszáj volt, már fájt minden mozdulat!! Elmentem 2x wc-re és nagyon ügyesen sikerült megállítanom. Nem is tudtam, hogy tudok ilyet. Második körre kb. 20 perc után hívtak be, de szintén nulla eredménnyel. Megint szünet, séta, csoki, kis pisi. Aztán újabb 20 perc után a harmadik kör. Na, akkor végre elfordult nagy kegyesen, akkor gatya lecsúszva, övem széjjel, pólóm fent, ugrasztott a nő, hogy na, akkor most gyors pisi futás, és utána futás vissza hogy lássák a nyakát. Kirohantam, a váró tele, kismamák, apukák, akik csak azt látták h lecsúszott ruhában rohanok wc-re, utána meg vissza. De le tudták mérni, eredményei tökéletesek J Aztán a végén az uh-s néni rövidre zárta, mondta hogy apuka megszívta, még egy hisztis nő lesz a családban :D Kikértem magamnak, hogy én nem vagyok hisztis. De mindenki azt mondja, hogy de igen most meg pláne. Mindez fél 3 után ért véget. Hivatalosan addig nem pisilhettem volna. Kalandos volt. Holnap megint szét fogják nyomni szegényt a nőgyógyásznál, de utána talán hagyják kicsit növekedni. Bár 12 cm, és a mérete szerint idősebb vagyok mint aminek eredetileg számoltak.