June II.

Hosszú írás lesz..

Harmadik hete már, hogy itt lakunk. Kicsit a költözésről:

Igazából minden simán zajlott. A bukó része ott indult, hogy a szombat helyett vasárnap lett, mivel a festők nem végeztek. Ami miatt igazából rohadt mérges voltam.. holott igazából nem nagyon tehettek róla. Ketten dolgoztak, ami azért nem sok, tekintve, hogy több hiba volt (van) a házban, mint amire számítottunk. Egyik nap, mikor kijöttünk megnézni, hogy mi a helyzet, akkor láttuk, hogy a babaszoba túlsó végétől a nappalin keresztül van egy hatalmas repedés a plafonon. Amit a srácok ki is véstek, hogy majd megcsinálják, de szólni nem szóltak róla. Mi meg persze beszartunk, hogy költözés előtt 3 nappal honnan szerzünk statikust aki kijön megnézni, felmérni, hogy egyáltalán költözhető-e a ház, vagy b@szhatjuk. Hirtelen ötlet, apussal a Peti kijött megnézni, hogy most ez mi. Aztán apu mondta, hogy ez semmi extra, szóval kicsit megnyugodtunk. De azért sok olyan dolog jött elő festés közben, amivel nem számoltunk, amire nem számítottunk, így kvázi majdnem a duplája lett a festés. Fél millió fölé mentünk.. a srácok munkadíja is magasabb lett, mert ahogy festettek, tolták itt a ventillátorokat és mikor száradt annyit a festés, hogy tudtak vele dolgozni, akkor jöttek vissza, akár éjszaka is. Amit tényleg nagyon köszönünk, mert ha nem jöttek volna vissza, akkor nem tudtunk volna költözni. Így se végeztek mindennel, később jöttek vissza befejezni.

A költözésben Kati néniék rengeteget segítettek. Amit tudtunk mi összeraktunk, a dobozokat a Peti szinte minden nap elhurcolta ide, szóval dobozt cuccokkal minimális mennyiségben kellett hozni. A nagyobb dolgok maradtak, ágy, bútorok stb. Sanyi bácsi volt a sofőr, jöttek furgonnal, Bandi pakolt még a Gergővel meg a Dzsimiékkel, Kati néni meg jött nekem segíteni takarítani. De még a költözés napján is itt voltak a festők. Reggel a Peti elvitte a kutyákat napközibe, előtte engem ide kihozott egy valag takarítószerrel, és aminek lehetett nekiálltam, igyekeztem a festőket nem zavarni. Aztán amikor ők aznapra befejezték, akkor jöhettek be a bútorok. Meg anyuéktól elhozták furgonnal a nagyobb babaholmikat, babaágyat, pelenkázót. Szóval akkor vasárnap este már itt is aludtunk :) Mindenkinek mindene úgy fájt.. nekem a lábam borzalmasan. Hát igazából egész nap szinte pihenés nélkül talpon voltam, és estére azért jelezte a szervezetem, hogy na ebből nem kellene rendszert csinálni.

A kutyáknak az első néhány nap nagyon nehéz volt. Nem csak nekik, de nagyon láttam rajtuk, hogy nem értik, hogy most mi van, miért nem megyünk haza. Éjszaka sokat ugattak, sokat sírtak. Hétfőn reggel a Peti mikor elment dolgozni, akkor olyan sírást rendeztek utána, hogy borzalmas. Hiába voltam itthon velük. Hát még akkor mi lett volna, ha én is mentem volna dolgozni.. bele se merek gondolni.. szegények itt kaptak volna agyvérzést. Kedden aztán nekem is el kellett mennem a terhesgondozóba meg a munkahelyre, szóval itthon kellett hagynom őket. Efi olyan kétségbe esve sírt, legszívesebben én is bőgtem volna vele együtt (ami aztán meg is történt). De nem volt semmi gond. Egyik alkalommal mikor elmentem, akkor a konyhában maradt dobozt megbontotta és szétrágott belőle néhány dolgot, meg volt egy maki a nappaliban, de ezt leszámítva semmi.

Kezdjük egyébként megszokni, azt hiszem. Egy ideig, ameddig a nappaliba való kanapé nem jött meg, a babaszobában volt a „nappali” darabokban heverő szekrénysorral. Ja meg nem csak a kanapé miatt, hanem mert a nappaliban az egyik falat át kellett festeni még 1x. De aztán megjött minden, és előző hétvégén megcsinálták a srácok a nappalit szépen. A Peti utána ment osztálytalira Veszprémbe, én meg egyedül maradtam itthon, és volt időm takarítani és berendezni a szekrényt. Most már sokkal jobb itt, hogy a nappaliban vagyunk. Ráadásul szombaton jött a Vidanetes szerelő, így netünk és tv adás is van. A net nagyon hiányzott.. Még van néhány dolog, amit meg kell csinálni, de a Peti ügyes és szinte mindent meg tud csinálni maga. Meg vannak hibák, amiket ki kell javítani, de majd szépen lassan alakul. A teraszra meg már ki tudunk ülni, vettünk kinti bútort, csudi szuper, imádom!

19h3n Bogi

A baba szépen nődögél, mocorog, egyre jobban érzem. Már alig vártam a hétfőt, mert akkor kellett mennem ultrahangra a kórházba (félidős omg). Anyuék szerencsére elvittek, meg anyu be is jött velem. Izgultam és ideges voltam, szóval nagyon jó volt, hogy ott voltak velem. Húztam sorszámot, de nem kellett volna, de nem voltam magamban biztos, hogy tényleg jól emlékeztem, hogy a néni azt mondta a telefonba, hogy nem kell sorszám. De nem volt gond. A Krekó doktor úr vizsgált, nagyon nagyon elégedett voltam vele, kedves volt, aranyos. Csak sajnos, mindamellett, hogy minden rendben van, valamit nem tudott lemérni, így 2 hét múlva vissza kell mennem újabb ultrahangra. Javasolta, hogy megint kérjek időpontot és akkor nem kell órákat várni ÉS NE húzzak sorszámot :D Kaptam képet, holnap viszem a csekket, hogy fizessek érte, mert nekem sajnos nem mondta senki, hogy előre kellene fizetni. De fizetek kicsit többet. Amúgy a baba méretei nagyon szépek.. megint kicsit előrébb számolták a baba korát, de a november 16 az maradt. Utána elintéztem a táppénzes papíromat, csak innentől kezdve hétfőnként kell mennem, ne felejtsem el. Még aznap apuék elvittek a munkahelyemre is, gyorsan bedobtam a papírt, és haza is hoztak, szóval nagyon sokat segítettek. Egyedül nem tudtam volna ennyi mindent elintézni.

19. hét

Ma meg voltam az új védőnőmnél. Azzal számoltam, hogy rengetegen lesznek, mivel mondta a telefonba, hogy esélyes, hogy várnom kell. Nahát, odamentünk és nem volt senki, bementünk és be is hívott! 15 perc alatt végeztünk, megbeszéltünk, mindent, 07.18-án jön megnézni a házat, 07.31-én meg megyek tanácsadásra, hacsak nem beszélek meg az orvosommal valami extra vizsgálatot, mert akkor szólnom kell a védőnőnek. A cukrom jó, negatív, a súlyom a normális hízási tartományban van, eddig +4 kg (reggeli után ruhában és vízivással 5 kg). Remélem, hogy a cukorterhelés is jó lesz. Összességében minden rendben van. Kezdek lassan minden kaját megenni, amitől eddig rosszul voltam, most meg tudtam enni. Ami furcsa, hogy rengeteget iszok, első sorban vizet. Éjszaka is.. előző éjjel majdnem 1 l elfogyott, pisilni meg megyek ki kb. óránként. És nagyon nem lep meg, ha nem tudok visszaaludni. Viszont reggelente most már nem kelek fel olyan korán, simán elalszom fél 8-8ig. Amúgy most megint olyan időszakom van, hogy nap közben is rengeteget tudok/tudnék aludni. Volt egy nap, amikor reggel felkeltem, ittam egy kávét, ettem reggelit és visszafeküdtem aludni 10-ig. Felkeltem, megcsináltam az ebédet, ettem és visszafeküdtem aludni úgy 3-ig, aztán felkeltem, csináltam valamit, Petivel voltam, aztán este mentünk aludni. :D És simán aludtam darabokban 10 órát.. de most ezt kellett. Tényleg jelzi a szervezetem ha kell neki pihenés, vagy vitamin, vagy folyadék.. szerencsémre eléggé ismerem a saját testem, szóval tudom, hogy mikor mit jelez, remélem ennek a későbbiek folyamán is hasznát fogom venni.

Amúgy volt egy kis riadalom előző hét vége felé, fájdogált a hasam, meg jelentkezett ilyen kis vérzés-féle. De nem volt bennem semmi rossz érzés vagy ilyesmi, így nem hívtam fel az orvosomat. Aztán visszaszámoltam, pont ezen a héten kellene megjönnie, szóval emlékezett a szervezetem. Rám meg a frászt hozta! Illetve ránk, mert a Peti is betojt, hogy most mi van.

Meg volt néhány nap, (ha belegondolok az is előtte, vagy abban az időben) amikor össze-vissza bőgtem, tiszta feszült voltam. Szegény Petinek egyik este kiszakadt belőlem minden kétség, félelem és rázúdítottam egy hatalmas hüppögős bőgés kíséretében. Csóri azt se tudta, hogy mihez kezdjen velem, de mondtam neki, hogy semmit, hallgass meg, kibeszélem magamból és jobban leszek. 

Szombaton meg megyünk nyaralni! Remélem jó időnk lesz :) Várom már nagyon.

Nahát így kb. ennyi a nagy helyzet.