July II.

24. hét 1. napja! :)

Pocak elkezdett elég rendesen növekedni. Vettem a héten babáknak való olajat, most azzal kenem a hasam fürdés után, bár ahogy nézem, halottnak a csók sajnos. Mondjuk csodálkozom, hogy eddig nem kezdtem el repedezni. Abból is tudom, hogy egyre nagyobb, hogy sokat viszket a hasam. És attól, hogy már vannak striák rajtam, ezek az újak vidáman jönnek elő. Egyelőre még kicsik és csak 1-2 helyen van de azért én már látom, hogy itt nyomok lesznek. Éljen a szuper kötőszövet állomány!

Egyébként mozog, folyamatosan zsizseg, reagál a hidegre, mármint ha valami hideget kortyolok, akkor jelzi, hogy érzi. Azt nem tudom, hogy azért mert jó vagy azért mert rossz, csak egyszerűen szól. Ha úgy fekszem, akkor a hasam hullámzik és egész jó kis puklikat tud kivitelezni :) Anyuék már látták is, kedden mikor ott voltam, hanyatt feküdtem és mutattam, hogy mozog, elég szépen látszódott is. Vicces :D Egyik délután Petinek is itthon megfogtam a kezét és odatettem ahol éppen éreztem a mozgást, és ha minden igaz, érezte ő is hogy a tenyerébe nyúlt! Nagy volt az öröm. Minél jobban fog mozogni, annál könnyebben fogja ő is érezni. Legalább neki is kezd kicsit valóságosabbá válni. Jövő héten csütörtökön meg megyünk dokihoz, jön velem, aztán akkor találkozhat is a kisasszonnyal. Már alig várom :)

Szerdán voltam a Vikiéknél, meglátogattam a gyerkőcöt, tök jó volt. Teljesen kibuktam, hogy én ilyeneket nem tudok csinálni egy gyerekkel, mint amiket ő csinál minden nap :D Ezer féle gyerekdal, könyvek, játékok, folyamatosan megy a Noel, pörög, tesz-vesz, csacsog. Energia az van! Hogy erre én hogyan leszek képes, rejtély. Félek is kicsit… de majd alakul, végül is nem egy 13 hónapos gyereket fogok megszülni. Jó volt egy nagyot beszélgetni, neki még azért friss az élmény, szóval kaptam sok tippet szüléshez is meg az utána következő időszakhoz is. Ha időre szülök, akkor november 16, magyarul 112 nap múlva. A visszaszámolást 100. naptól kezdem szerintem. Mint esküvőkor :)

Szerdán reggel a Gabi meg a Réka idehozta a hörit, szekrény tetején nyaral, mert Efi nem hagyja békén. Néhány napig Bosco is a gondozásunk alatt lesz reggel és este, illetve szombattól nálunk nyaral hétfőig a Laruska.

Hétfőn meg megyek anyuval cukorterhelésre.. félek tőle nagyon. Bár tegnap elmentem Vicussal a városba, bent is ebédeltünk, ettem gyümölcslevest és 2 lekváros palacsintát, ittam délután egy limonádét, miután hazajöttem hirtelen ehetnékem lett, ettem néhány falatot és betoltam fonott kalácsból vagy 3 szeletet és még egy muffint is megettem. Borzalmasan hangzik, ez valami rengeteg kaja és kurva sok cukor. Aztán megmértem a cukromat, 5,8 lett ami ennyi kaja után nagyon jó. Szóval reménykedek benne, hogy a 75 g langyos vízben feloldott isteni glükóz nem dob fel 7,8 fölé. Akkor bajban leszek. Viszek citromlevet, már vettem 2 db nagyot, kifacsarom és beleteszem és úgy fogom fel, hogy iszok egy eléggé elcseszett limonádét.

Tegnap reggel meg vendégünk volt… aludtam még reggel, ráértem volna felkelni, mert Vicának minimum10-ig volt órája és csak utána találkoztunk. Valami furcsa zajra keltem, a Peti addigra már nem volt itthon, így 7kor olyan lendülettel pattantam ki az ágyból, hogy még magamat is megleptem. Efi a kandalló mellett állt és feszülten nézett befele. Kaparta, nyüszizett, és furán nézett befelé. Néztem én is de nem láttam és nem hallottam akkor semmit, gondoltam észrevette magát az üvegben és ahogy felágaskodott biztos megkaparta és annak volt ilyen hangja. Elmentem csinálni egy kávét, amikor is megint hallottam valamit, és mikor odanéztem láttam, hogy bakker valami mozog odabent. Hát volt bent egy veréb. Ahogy a kéményből beesett idáig, azt hallhattam reggel. És ezt jelezte Efi, én meg szegényt hülyének néztem. Szóltam a Petinek, anyunak, hogy mi a rossebet csináljak én biztos, hogy be nem nyúlok és meg nem fogom. Bah, még most is kiráz tőle a hideg! Nem bántok én semmi madarat, de hozzányúlni ne kelljen. Ajtókat becsuktam, csak a bejárati ajtót hagytam nyitva, redőnyöket leengedtem és kinyitottam az ajtaját a kandallónak. Efi ment a boxába, nem akartam hogy elkapja, Apollo meg csak nézte, hogy mi történik. Ő nem bánt semmilyen állatot. Leültem és csendben vártam, egyszer csak kijött és elkezdett itt össze-vissza repkedni. Féltem, hogy zárt térben nehezen fog kitalálni, de egész ügyes volt. Kicsit összekormozta a plafont meg a falat, de a Peti le tudta törölni, madárka kiröppent és mindenki boldog volt. :) Remélem többször ilyen nem lesz.. pláne ha elbontjuk a kandallót. Mert akkor ha beesik, nem fog tudni kijönni. Sajnálnám azért, hiába fujjmadár, akkor se bántom őket.