Hello September!

Megkezdődött a szeptember, kapásból az első hétvége elég mozgalmasra sikerült. 

Na de kezdem az elején, az még augusztushoz tartozik!

Keddre volt időpontom a védőnőmhöz, már alig vártam, hogy mehessek. A legutóbbi alkalom óta már méri a haskörfogatomat és megkeresi a babát egy szerkentyűvel, hogy meghallgathassuk a szívverését. Előző hétvégén egyébként Polányban voltunk, hirtelen bejött egy kis hideg és eső, aminek az lett az eredménye, hogy vasárnap kb. meg se moccant. Mozoghattam, ehettem/ihattam (puff neked cukorszint) de semmi. Aztán egyszer csak nagy nehezen moccant egyet, de addigra már szerintem a Peti agyára mentem. Ő meg állandóan be akart vinni a kórházba. Ez még csak az én hisztim volt, de ha később lesz ilyen akkor sajnos lehet, hogy tényleg be kell mennem megnézetni, hogy mi a helyzet. Na a lényeg, hogy gyorsan be is jutottam az Eszterhez, nem volt előttem senki, beszélgettünk, elmeséltem neki a kalandomat a vércukorvizsgálattal, a diabetológussal és a dietetikussal, illetve beszámoltam neki a diétámról és a naplókról. Mindent rendben talált szerencsére, a pocakom a 4 héttel ezelőtti állapothoz képest 6 centit nőtt, ami nem kevés! Fogytam, jelenleg a felszedett 4 kilómból 2 lement, szóval elégedett lehetek magammal. A babát is meghallgattuk, zakatol a kicsi szíve mint a kisvonat! :) Imádom hallgatni! NST-re is majd ha mennem kell azt várom, hogy hallhassam ahogy dobog neki, dolgozik, ahogyan kell. Mikor ott végeztem, felhívtam anyut, elmeséltem neki, hogy minden rendben. Ja igen, van egy enyhe vashiányom, így javasolt bio céklalevet innom.. kicsit drága, szóval anyu csinál nekünk :) Egyébként imádom a céklát, csak a szagát nem bírom, szóval megcsinálni nem nagyon tudnám, de megeszem/megiszom. Na, védőnőtől hazafelé meg sétáltam egyet, mivel lekéstem a buszt és annyit kellett volna várni, mint amennyi idő alatt hazasétálok. Az idő is szép volt, szóval szépen lassan. Jól is esett. Tényleg kb. 20 perc gyalog, ha kicsit belassulok, akkor 30 de egyáltalán nem vészes. Szóval legközelebb is, ha az idő is engedi, akkor gyalog megyek meg gyalog jövök haza.

Elfelejtettem, hogy hétfőn, védőnő előtt meg diabetológiára mentem, remélve, hogy a Hidvégi doktor úrral tudok végre konzultálni. Vártam szerintem max 1 órát, és be is jutottam, végre hozzá. Mariettának igaza volt, ez a doki egy tünemény! Kedves, udvarias, finom, és olyan megnyugtató a jelenléte, hogy ki se akartam menni a vizsgálóból :D Megnézte a naplómat, megdicsért, hogy szépek az eredmények, és mondta, hogy a 35. hétig romolhatnak, ne ijedjek meg. A súlyomat lemérte, arra is azt mondta, hogy szuper, nyilván mivel fogytam, és nem hízok tovább. Remélem ezt a tendenciát tudom folytatni, vagy ha hízok is most itt az utolsó harmadban, az már csak víz lesz, a babó és a hozzá tartozó alkatrészek. Illetve úgy tudom, hogy most a vérem is több. Szóval lényegében véve ez a 2-2,5 kiló ami rajtam van, az kb. nincs is. Ebből a szempontból tényleg jó ez a diéta. Bár most volt 1-2 napon botlás, becsúszott 1-1 mekis hambi, sült krumpli, tegnap este egy háromnegyed szelet pizza.. de hát istenem, terhes vagyok. Nagyon igyekszem tartani, írok mindent, mérek rendszeresen, ha jó ha rossz írom be. Ha magasabb, akkor próbálok rájönni, hogy mitől és azt legközelebb igyekszem cserélni vagy kihagyni. (Ja és ha valami gyorskajára vágyom, addig kutatok ameddig meg nem találom a szénhidrátmennyiségét.)

Csütörtökön voltam a Vicussal shoppingolni, Mömaxba vettük az irányt, mert lassan azért sürgetni kezd az idő, és venni szerettem volna egy szekrényt a leányzó szobájába. Nem bababútort, normális elhúzós ruhás szekrényt, amibe azért rendesen tudok pakolni. Találtam is egyet, szerelem első látásra, az ára se volt vészes, szóval kértem is, nagy meglepetésemre a következő hétre be is ígérték. Polc sajnos nincsen hozzá, csak nagyon sokára lett volna meg így azt máshonnan szerzünk, de ez a legkevesebb. Még egy komódot szeretnék, de először felteszem a falmatricákat a falra, visszatoljuk az ágyat a végleges helyére és lemérem, hogy hova fér el a komód. Aztán elmegyek és megveszem azt is :)

Pénteken pedig voltam a nőgyógyászomnál. Még mindig nagyon szeretem! Néhány dolgot átbeszéltünk, a lelkemre kötötte, hogy a 32. hetes ultrahangra ha nem tudok a Tiasonba vagy a Kyncsbe időpontot kérni, akkor szóljak neki, és betesz a kórházba, akkor ott lesz. De akkor is szóljak neki, ha sikerült időpontot kapni, mondtam neki, hogy rendben, mindenképpen szólni fogok. Ma hívom fel őket, hogy mikor hova lenne. Amúgy is a dokit fel kell hívnom nem csak az ultrahang miatt. Szombat este vettem észre, hogy egy ér elég csúnyán szétpattant a lábamban és nagyon megijedtem. Nem fáj, nem dagad, nem görcsöl, semmi bajom, csak csúnya és nem tudom, hogy meddig tudom húzni a szuri nélküli terhességet. Most már úgy vagyok vele – holott minden porcikám tiltakozik- hogy a baba érdekében bármit. Nekem már ilyen marad a lábam életem végéig, ami csak ha csúnya, nem is érdekel csak ne fájjon. Ha kell életem végéig szedek rá gyógyszert vagy bármi, csak a kislánynak baja ne legyen. Remélem ezt nem fogja örökölni. Egyébként a doki megvizsgált, zárt vagyok teljesen továbbra is (de a kádban fürdéstől érzékeny búcsút kellett vennem). A csajszi nagy meglepetésemre fejjel lefelé lóg, teljesen behelyezkedett, ezen még a doki is kicsit csodálkozott. Születési pózban van, de aztán megbeszéltük, hogy még nagyon maradjon csak így. Hatalmasat nőtt, legutóbb olyan 850-870 g körül volt, most majdnem 1370 g, amiből a doki szerint olyan 1200 a reális. Tökéletesen átlag mérete van, szóval egyelőre a cukrom nem zavarta be. Minden rendben volt ott is, szóval boldogsággal jöttem haza.

Idő közben a Tücsivel is sikerült beszélnem, vele is lesz majd a kórházban egy találkozóm a 32. hetes ultrahang után. Nagyon örültem neki, hogy sikerült beszélnünk és annak is, hogy tudta, hogy keresni fogom. Vikiéknek tartozom egy hatalmas köszönömmel.

Szombaton jó korán keltünk, ment a Peti Piliscsévre Hard Dog Race Wild-ra Efivel, én meg mentem anyuékhoz Apolloval. Hát Apika kritikán aluli viselkedése meglepett kicsit. Azt hittem, hogy amilyen szobanövény majd ellesz a kis helyén vagy az ölünkben és tekintve, hogy nem volt valami jó idő, elszundikál egész nap. Ehhez képest olyanokat hisztizett, hogy huh, az agyamra ment. Efi ugye megszokta, hogy ha a Peti elmegy versenyre Apival akkor mi megyünk apuékhoz. De Api ehhez nem szokott hozzá.. ráadásul amióta mindkettő versenyez, azóta Efivel se igen megyek egyedül. Nagyon nehezen nyugodott le. Amúgy válogattam egy hatalmas zsák babaruhát, meg meglett a légzésfigyelő és a hozzá való bébiőr. Egy hatalmas táskával jöttünk el :D Peti és Efi nagyon ügyesek voltak, 12 kilométer volt mindenféle (elég hülye) akadályokkal, nagyon szép időben lefutották 1 óra 54 perc alatt, a pasik között így az 51. helyen végzett a 176-ból. Azért ez elég jó teljesítmény, nagyon büszke vagyok rájuk! Az előző HDR-en is nagyon ügyesek voltak, az 6 km volt, ott Apolloval futott tűző napon délben 40 fokban árnyék nélkül… ott azért kicsit aggódtam, hogy nehogy bajuk legyen de nem lett. Most meg nem volt meleg annyira, a nap se nagyon sütött, szóval ez ideálisabb volt egy kicsivel, bár most meg mondta reggel, hogy lehet kicsit megfázott.. Efi meg elfáradt agyilag és testileg is. Ez főleg a másnapi győrzámolyi versenyen mutatkozott meg, az első futamban Efi kicsit lassú volt. Az agya nagyon ott volt, de a lábai és az ereje nem :D De pihizett egyet és a többi futama meg annyira jó lett, hogy még a fináléba is bejutott és ott beszereztek egy 3. helyezést! Meglepő volt, de nagyon örültünk neki! De fárasztó volt ez a verseny egész nap kint. Azt hittük, hogy elmossa az eső, még az elején úgy is volt, hogy ki se megyünk. Akkor éjszaka olyan vihar volt, hogy kicsit beszartunk. De aztán olyan idő lett, hogy majdnem megsültünk, ha kisütött a nap olyan ereje volt, hogy égtünk. Még jó, hogy a Gergőék hoztak sátrat és Erikával el tudtunk bújni. Összességében nagyon eredményes kis hétvége volt :)

Én jelenleg élvezem, hogy össze-vissza ugrál a hasamban a baba, tervezgetek, próbálok intézkedni ott ahol tudok, szegény Peti teljesen el van havazva, itt van a nyakunkban a szigetelés, ahhoz megérkeznek lassan az anyagok, amit valahogy a garázsba be kell préselni. A héten jön egy hapsi egy munkagéppel, kiszedi a tujákat meg mindent az udvarból, feltöri a melléképület betonját. Utána a törmeléket el kell vitetni innen és kicsit nagyobb hely lesz az udvarban. Meg még a kazánnal szenved, le szeretnénk cserélni, de most olyan ajánlatot kaptunk, ami szerintem irreálisan sok. Bár a részletes ajánlatba meg minden úgy benne van, ahogy lennie kell. De akkor is nagyon sokba fog kerülni és nem tudom, hogy a fűtési szezon előtt meg lesz-e… mondtam, hogy mire meg lesz a Bogi addigra annak rendben kell lennie. Ha a szigetelés nem is, bár azzal is végezni kellene, a kazán és a fűtés az nagyon fontos.

Megyek és játszok egy kis Csipkerózsikát. Mostanában rengeteget alszom megint. Sokszor ugrál a vérnyomásom fel és le, a pulzusom meg szinte állandóan 110 fölött van, még akkor is ha pihenek. Szóval miután megfőztem, kimostam, rendet raktam és megtettem amit kell, akkor jöhet a pihenés. :)