Katasztrófahegyek

Az elmúlt napokat úgy tudnám összegezni, hogy katasztrófa. Vagyis egy része biztosan az.

Kezdődött az egész azzal előző héten, hogy elromlott a tv-nk. Ment szervizbe, 40 ezer huss. Mert az 5 éves tévénkben elromlott a led panel vagy mi a szösz. Oké nem baj, Peti elvitte, mondták, hogy meg tudják csinálni, inkább mint hogy jó sok pénzért vegyünk egy másikat. Hogy legyen itthon egy kis háttérzaj, töltöttem le sorozatot és az ment, mostam babaruhákat, sokat, kivasaltam mindent. Bár a vasalóm vízkőtlenítése se volt egy egyszerű dolog, az ecet kb. szétmarta a nyálkahártyámat. De nagyon szép tiszta lett és szuperül lehet használni, szóval megmentettem, nem kell újat vennünk.

Mivel elkezdett dugulni a lefolyó a fürdőkádban és a wc-ben is feljött a víz aztán hirtelen gyorsan lement, Peti hívott egy duguláselhárítós srácot aki jött és megnézte a dolgokat. Mint kiderült ripityára törött a szennyvízkivezető cső ott, ahol le lett bontva az oldalsó épület akkor, amikor bejött a nagy gép feltörni a betont. Piszkálta a srác csőgörénnyel, a vége kijött az udvaron és jött fel a csőből minden, amit az ember nem szeretne dolga végeztével többet látni… én már itt kiakadtam. Pedig aztán még koránt sem volt vége a dolgoknak. A srác elment, a wc meg elkezdett vizet ereszteni, kb bokáig jártam benne. Na akkor tényleg kiakadtam. Bőgve hívtam a Petit, hogy a kádban vagy 50 liter víz áll, a wc-ből jön ki a víz és én meg nem tudom, hogy mit csináljak. Jött haza, összepakoltunk és mentünk ki anyuékhoz. Ez csütörtökön volt, akkor még anyuék Miskolctapolcán voltak nyaralni, szegényeket riasztottam, hogy kiköltözünk néhány napra mert nem tudunk itthon lakni. Még aznap a Peti hazajött ásni meg feltárni a rumlit az udvarban én meg anyuéknál egyedül voltam a kutyákkal. Akkor éreztem azt, hogy túlcsordul a fejem, nem bírom tovább és olyat bőgtem, mint még szerintem soha. Egyedül voltam abban a hatalmas házban és rettegtem, hogy mi lesz. Életemben még ilyen pánik vagy nem is tudom micsoda még nem volt bennem. És csak bőgtem és bőgtem, de nem olyan sima brühühü hanem jó hangosan, csak úgy zúgott ki belőle. Apollo, akit soha eddig nem érdekelte ha sírok jött az ölembe, bújt bele a tenyerembe, arcomba, adta a puszikat. Efi meg csak ült előttem zavartan és nézett rám, hogy mi a bajom. Annyira aranyosak voltak. Nem is tudom mi lett volna velem akkor ha ők nincsenek ott. Bár a Dennis is az ajtóban állt és nézegetett befelé, hogy mi történik, szóval szerintem ő is sejtette, hogy valami nem okés. Aztán másnaptól már jobb volt, hazajöttünk délelőtt, Peti ásott, jöttek a Szigiék és megnézték, hogy mit kell majd kicserélni, mondták, hogy nyugodjunk meg, következő héten jönnek és megcsinálják. Csak addig a Petinek még egy jó darabon fel kellett ásnia az udvart megnézni, hogy a cső további részének nincsen-e baja. Anyuék pénteken meg hazajöttek, és végre nem voltam egyedül. Szombaton elmentünk a Patrik 5. szülinapjára ami nagyon jól sikerült, boldogság volt és rengeteg LEGO :D

Egyébként a kazános b@szik válaszolni, a szigetelősök elvileg jövő héten kezdenek, időjárástól függően. Jó lenne ha történne valami, mert a garázs és a terasz tele van szigetelőanyaggal.

Ezeknek a dolgoknak köszönhetően a cukrom ugrált felfelé aminek méginkább nem örültem, mivel hétfőn kellett visszameennem diabetológiára és sejtettem, hogy mivel 3 nap reggel borzalmasakat mértem gond lesz belőle. Hát lett is. Elmondtam a dokinak, hogy mi a helyzet jelenleg otthon és még kérnék egy kis haladékot hogy rendbe tudjam tenni magam. Kaptam is, de csak 1 hetet, aminek nagy részében anyuéknál laktunk, szóval nehezebb volt tartani a diétát mint itthon. Átvariáltam a napi CH bevitelt és figyelem magam. Eddig hol jó hol rossz, de inkább rossz. Tegnap hazaköltöztünk, szóval mától rendesen tudom már kontrollálni a dolgaimat. Imádok anyuéknál lenni, viszont ott mindig van valami amibe bele tudok enni.. és terhes vagyok na, sajnos azért vannak dolgok amiket nagyon meg tudok kívánni, ilyen pl. a tegnapi spenót amiből bezabáltam, isteni volt de nem éppen gdm diéta kompatibilis. Hát nem szabadott volna :( Szóval erről ennyit. Hétfőig még van pár napom, megpróbálom kicsit rendbe tenni, remélem, ha javul akkor nem kapok inzulint és betudjuk egy kis romlási hullámnak. Elvileg a 35. hétig kellene kibírni, bár ezt annyira nem értem, a 35. hét után nem adnak inzulint? Nem értem. Viszont most vagyok a 31. hét végén, ha innentől kapok inzulint akkor végig szurkálnom kell magam. Elkezdett a lábam is kicsit dagadni, szóval kezdek kicsit aggódni. Szombaton megyünk 32 hetes 4D ultrahangra, remélem ott a méhlepényt is megnézik, félek kicsit, hogy romlik az állapota. A baba egyébként jól van, mocorog, néha nem is kicsit, van, hogy olyan érzésem van, mintha ki akarná rúgni az oldalamat :D Hétfőn akkor ugye diabetológia, kedden védőnő, pénteken pedig doki. Talán a dokival való találkozást várom a legjobban, elsírhatom neki megint minden nyűgöm, bánatom. Valahogy mindig kicsit összerak lelkileg, nem tudom, hogyan csinálja de olyan megnyugtató a kisugárzása, nagyon szeretem. Szuper szülésem lesz, ha minden jól alakul, anyukám, Tücsi és a legjobb doki a világon. :)

Idő közben volt a 2. házassági évfordulónk, amit elfelejtett. Tudom, hogy sok minden volt a fejében, és nem is akartam rajta kiakadni, de mégis csak sikerült, szegénynek olyan lelkiismeretfurdalást okoztam, amit meg nem akartam. De aztán meglepett egy képkerettel amiben sok sok esküvős képünk van és egy gyönyörű nyaklánccal.. holott mondtam neki, hogy nekem nem kell ajándék, én se vettem neki semmit :S Nekem csak annyi kellett volna, hogy reggel odabújik és mondja, hogy boldog házassági évfordulót. Nyilván nem mondom, hogy nem örültem az ajándékoknak, de tényleg nem kellett volna.

Peti meg szervezkedik. Mindamellett, hogy intézi csórika a házat, amiben igazából segíteni nem tudok, a munkahelyén is próbál alakítani. Volt most 2 céges bulin, az az igazi mutassuk meg hogy ki a leggazdagabb Győrben buli volt, csak tépte a haját mint gazdaságis, hogy minek kell ilyenekre feleslegesen pénzt kiadni. Ez volt a vezetőségnek, és volt egy a dolgozóknak is, arra is mennie kellett… igazából elege lett az egész cégből és elkezdett nézelődni, viszonylag hamar hívogatták is, aminek tegnap meg is lett az eredménye. Így tud dobbantani egy (szerintem) sokkal jobb helyre. Igaz, hogy nem vezető pozi, de azt csinálhatja amit szeretne, amit régóta szeretett volna kipróbálni, ráadásul a németet is elő kell túrnia, mert ide kell. Én úgy gondolom, hogy szuper lesz ez neki. Csak pont kb. úgy fog kezdeni, ahogyan a Bogi születni fog, de majd megoldjuk valahogyan.