37. hét

Október 26-án megvolt az első NST-m. Kicsit szerencsétlennek éreztem ott magam, mivel nem tudtam, hogy pontosan hova kell menni, meg hogyan hívnak be meg ilyenek. De aztán szerencsém volt, hogy ott volt a Tücsi, rá is ugrottam, mikor megláttam, hogy segíts, nem tudom hova kell menni! :D Aztán abban a pillanatban a néni be is hívott mindenkit. Apuék vittek, ők addig elmentek boltba, én meg behuppantam a szupcsi kis fotelba 3 másik pocakkal együtt. Alighanem akkor én voltam a legfiatalabb terhes kismama, mindenkinek oltári pocakja volt, szép kerek, én meg kihámoztam magam a lógó hasammal a terhesnadrágomból.. na mindegy, ezen mindig nyavalygok egy kicsit, hogy nem olyan a hasam mint ahogy elképzeltem egyszer. Rám tette a Tücsi a 2 tappancsot és elindult a dobogás, illetve dobogások, mert ugye egyszerre megy mind a 4 CTG gép. Kezünkbe kapunk egy kis toll félét, és ha mozog a baba meg kell nyomni. Ihattam én kávét (cukrosat ám!) és ehettem cm csokit, alig volt hajlandó moccanni. Megmozgatták, megrezegtették egy kis toll szerű izével, akkor azért megmutatta, hogy ott van, de nem nagyon moccant. Vittem vizeletet, megnézte a Tücsi, szerencsére minden okés volt vele, negatív lett, szóval minden rendben. Így most 2 hétig nem szekáltam az Esztert, hogy viszek neki néznivalót, de lehet, hogy a héten elmegyek hozzá. Mikor végeztünk ki kellett csüccsenni, megvártam a dokimat, kiértékelte a papírt amit produkáltunk az alatt a fél óra alatt és megbeszéltük a következő időpontot. Belőjük a csütörtököket azt hiszem, mivel ha jól értettem azon a napon ügyeletes szokott lenni.

Akkor azon a héten kedden meg elmentünk a táppénzes papíromért, és volt a néni ott olyan imádnivaló, hogy hozzácsapta a leletemet is! Nem győztem neki megköszönni :) Délután mentünk volna vissza érte, de így nem kellett szerencsére. Ritka, mert így nem jellemző, hogy bármit kiadnak. Viszont a tp papíromon a saját orvosom pecsétje volt, szóval az is lehet, hogy összebeszéltek, hogy megkaphatom. Ez azért nagy segítség volt, még így is, hogy kocsival voltunk, itthon tudtunk maradni délután pihenni. Mert ugye a Peti most 2 hétig szabin volt, ami annyira jó volt :) Kicsit meg is szoktam, hogy nem nagyon vagyok egyedül.. jó is volt, hogy itthon volt mert sokszor voltam vagy rosszul, vagy görcsöltem és akkor hiába nem tud segíteni, legalább nem voltam egyedül és megvolt a lehetőség, hogy kocsiba behuppanunk és elmegyünk a kórházba. Tudom, ott a lehetőség mentőt hívni de azért kocsival szerintem gyorsabb. Meg kihagynám a fantasztikus mentőt.. volt belőle részem év elején, nem szeretnék idén megint ha nem muszáj.

Aztán közben volt egy versenyes hétvége, egyik délután Apollóval voltunk kettecskén itthon (pénteken) ameddig Efi és a Peti bejutottak a hétvégi OB-ra. :) Efi remekelt, szuper ügyes volt! Elvesztek az eredmények, volt egy szlalomhibás futama, de újra kellett futni és nemhogy hibátlan lett, hanem még a leggyorsabb is! Szóval egyenes úton jutottak be. Szombat-Vasárnap én anyuéknál hesszeltem, hogy ne legyek egész hétvégén egyedül, Peti meg futotta Fehérváron a pályákat az ebekkel, szerintem nagyon ügyesek voltak, csak a végére a szokásos bebunkózás mellett a zónákat nem csinálták meg, így kizárások lettek. De ettől függetlenül nagyon büszke voltam rájuk :)

Közben eljött a november 1, aznap kellett mennem a 2. NST-re, szokásos, már tudtam, hogy hova kell mennem, most a Tücsi nem volt, szóval egyebet nem vittem megnézetni. Egy nagyon aranyos fiatal csaj volt, aki csinálta. Bogi baba elég aktív volt akkor, nem győztem nyomkodni azt a tollat. Meg is lepett, kicsit bíztam benne, hogy lesz valami eredménye.. a végére kicsit bealudt, akkor a csaj felkeltettem mocorgott egyet, aztán visszaszunyókált, szóval levettek a gépről és vártam a dokimat. Mikor behívott és beléptem az ajtón, hatalmas vigyorral kérdezte, hogy befestettem-e a hajamat. Én meg álltam előtte és néztem rá, hogy mi? :D Mert észrevette, hogy világosabb volt, és most meg sötét. Hát mondom beszarok, miket észrevesz :D :D A kisasszony produkciója ismét nem mutatott semmit, elmagyarázta a dokim, hogy mit kell(ene) látni, ha szülünk, hát ott semmi olyan nem volt, szóval hazajöttünk. Egy hét múlva megyek megint. Csak akkor már a Peti megy dolgozni, így anyuékkal megyek elvileg, nem engednek busszal menni, kocsival meg én nem akarok menni. 

Hétfőn még diabetológiára is mennem kell fél 10-re. Reméltem, hogy már nem kell mennem, de hát egyelőre úgy néz ki, hogy az lesz a hétfő délelőtti programom. Ráadásul a kilók csak úgy repülnek rám fel :( Emiatt eléggé ki vagyok akadva, holott semmit nem eszek máshogyan, se többet se kevesebbet, ugyanúgy mint eddig. Bár elkezdtem elég durva módon vizesedni. Vagyis nekem durva, amúgy nem az, másnak sokkal durvább, nekem eddig csak a lábfejem. Először a jobb, most már a bal is néha, meg van hogy húzódik fel a sípcsontom felé, de nem vészesen. Polcolni nagyon kényelmetlen, egy kis ideig így tudok maradni, aztán elkezd görcsölni a hasam meg a derekam. Nap végére szépen le szokott menni (vagy legalábbis lejjebb) de éjszaka megint bedundul. Hát ez van, Tücsi mondta, hogy ilyenkor már ez van. Dopegyt nem tudom mennyire tartja a vizet, igazából azóta dagad amióta szedem. Bár nem hiszem, hogy a kettőnek van egymáshoz köze. A vérnyomásom egyébként hol alacsony hol magas, így a bogyót hol szedem hol nem. Nem tudom, hogy ezt így szabad-e, minden esetre, ha 90 alatt van a vérnyomásom, akkor nem vehetek be, 140 fölött viszont már szoktam.

Megrendelte a Peti a szárítógépet!! Juhuu! Nem kell annyit teregetni, meg kerülgetni a ruhákat. Megcsinálták a kazánt, 2 nap volt, addig is anyuéknál voltunk az ebekkel, mert itthon nem volt fűtés. Benyomtuk estére a hősugit, a szigeteléssel együtt nagyon szuper idő lett idebent.