Bogi 3 hetes!


Bogi lassan 3 hetes! :)
Igyekszünk alkalmazkodni egymáshoz, nem mondanám könnyűnek. Az első néhány nap majdnem álomszerű volt, tényleg szó szerint evett, kakilt és aludt. Benne volt a dologban még, hogy kicsit sárga volt. Voltunk orvosnál és védőnőnél, mindenki megnézte, megmérte, megtapizta.. meglepően jól viselte, engem jobban megviselt a dolog. Egészséges mint a makk! A védőnő meg is dicsért, hogy szépen megy felfele a súlya, akkor 8 nap alatt 300 grammal lett több, ami nagyon jó. Mondjuk van is tejem rendesen, vagyis most kicsit visszaesett de tápszerrel pótolom ha szükséges. Ma is volt itt az Eszter, lemértük a kisasszonyt, 3500 gramm, szóval tényleg nagyon szépen dundul :)
Most volt egy kis hullámvölgy, egyrészt a fáradtság miatt, mivel hasfájós lett, és nem tudtunk vele mit kezdeni, szegény csak sírt és sírt. Peti is kikészült, rólam nem is beszélve. Éjjel-nappal más se ment csak a bőgés, hol ő sírt, hol én, hol mindketten egyszerre.. nem tudott kakilni, amiatt is fájt neki, ráadásul most van abban a korban, hogy kezdi lebontani a tejcukrot vagy a tököm tudja, hogy mit, amire még nincsen a kis pocakja felkészülve és nagyon megviseli a hasát. Szerzett neki a Peti Espumisan cseppeket, most azt kap minden egyes kajakor, hogy tudjon pukizni és mozogjon neki a levegő a hasában. Még szélcsöveztünk is, borzalmas volt, pedig jó kis találmány! Csak nem akarom, hogy hozzászokjon.
Ami még jobban megviselt, az a szája.. doktornéni belenézett a szájába és mondta, hogy van egy kis szájpenésze. Engem annyira nem is lepett meg, én azt hittem, hogy ez szinte minden babánál van. Hát akiket megkérdeztem, senkinél nem volt, sőt van aki még nem is hallott róla! Szóval teljesen elkeseredtem, hogy valamit nem jól csináltam és azért lett neki. És persze elkezdtem magamat hibáztatni, amitől sokkal rosszabb lett a helyzet. Emiatt is elkezdett apadni a tejem.. nem is aludtam és rengeteget sírtam. Azt hiszem mostanra sikerült egy kicsit túltenni magam a dolgon. Kaptunk a doktornénitől ecsetelőt, durva lila, minden megfog és rettenetesen keserű. Azzal kell a gyerek száját ecsetelnem, hát az is egy harc. Nyilván senki nem szereti ha egy keserű undorító trutyival és fülpiszkálóval beletúrnak a szájába naponta kétszer. Az elsőnél szerintem együtt bőgtünk egy ideig. Egy hete kezelem neki, de még mindig van, ma a védőnő ajánlott másik ecsetelőt, Peti vett is a patikában, este már azt fogjuk használni. Annak állítólag jobb az íze és nem fog.. emiatt a keserű szar miatt a gyerek az etetőcumit is nehezen fogadja el, a nyugicumit meg egyáltalán nem.
Amúgy most majdnem minden nap jön anyu, kicsit felvált délután. Nem akartam annyi segítséget kérni, de rájöttem, hogy kell. Sajnos nem tudok mindent egyedül megoldani. Peti dolgozik, a kutyákat azért ki kell vinni, füvünk nincs, de ha lenne se lehetne rálépni (mivel ugye füvesítettünk, csak nem nőtt ki..) így a kutyákkal el kell menni sétálni minden nap, ugyanúgy, mint a panelban. Ami mondjuk bajnak nem baj, kicsit kiszabadulok a levegőre. Bár most már hideg van, nem mennek ki olyan szívesen.

Mindjárt karácsony! :)

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Szabó Lőrinc: Ébredés

Áttetsző arany ingében ragyogva jött a nyári hajnal az égen át: azt hitte, hogy még alszom, mert mikor házam elé ért, elmosolyodott, körülnézett s a nyitott ablakon nesztelenül beugrott a szobámba, aztán könnyű ingét ágyamra dobva bebújt hozzám a takaró alá. Azt hitte, hogy még alszom s megölelt s én mozdulni se mertem, félve, hogy felébredek és álomnak remélve, hogy ébren vagyok...és húnyt szemmel és mozdulatlanul és remegve tűrtem, hogy karjaimba fészkelje magát, s mintha egyetlen érzék erejébe gyűlt volna testem-lelkem minden éhe és szomja és a beteljesedés minden ígérete, csak a tapintás néma ajkával s vak szemeivel szürcsöltem, láttam, éreztem, öleltem az égi vendég ajándékait: ujjainak játékában a napfény lobogó lepkéit, karjában a rét illatának harmatos husát s egész testében az egymásbaringó felhők mindenütt egyforma ölét. Mondom, húnyt szemmel, mozdulatlanul feküdtem ott gyanútlan karokban, de mikor végre álom s ébredés közt félig tolvaj s fél-részeg öntudattal megloptam az is...
További információk

na mégegyszer :D

Leszögezném, NEM vagyok depis, csak tetszik: Volt egyszer egy gyönyörű lány, ki hitt a mesékben.Hitte, hogy lesz egy álom, miből fel nem ébred, örökké tart majd...s ő csak várta. Hitte, hogy többé nem marad már árva Szeretetre vágyott, megértésre és két ölelő karra.Arra, hogy viszont szeressék, semmire...csak arra... Nem értette miért kér olyan nagyon sokat, s miért nem talál valaki mellette végre oltalmat. S egy szép nap végre úgy tűnt, az álom valóra vált, hisz találkozott azzal, kire oly régóta várt.A fiú büszke volt, hiú s naív, de a lány olyat érzett, mit még soha addig.Rájött a fiú is, ez még több is lehet, lehet ez még igaz szerelem.Bízott benne, hogy így majd elfelejti azt a lányt, ki nem hagyott maga után mást, csal örök talányt.Szomorú volt, félt, szenvedett hisz az dobta el, kit igazán szeretett.De a gyönyörű lány csak oltalomra várt, így ő is feledni kezdte a mély gyászt.Rájöttek, hogy ők talán egymásnak lettek teremtve, s a szerelem örök oltárára szentelve.A lány megkapta ...
További információk

Csüt.

Már csak kettő nap és erre az évre vége!!! Holnap még mondjuk esszét írunk (2 ótán át) irodalomból, és csak 4 órám lesz, és milyen véletlen, pont nem érem el a 11.30-as buszt :S A Nick meg kiakaszt. Arról én nem tehetek, hogy a skype szar, és az üziket csak később kapja meg. Beszélgetni meg nem akar. Akkor menjen a francba. Na erről ennyit. Lassan átlép az egész veszekedésbe. Nagyszerű, ez még kellett ma. Voltam dokinál, de eltévedtem a kórházban ^^ Elmentem a gyermekpszihológiára, mert oda küldtek xD nekik AZ a tiniambulancia. :)) Na mindegy, két nővértől megkérdeztem, aztán eligazítottak. Vizsgálat nem volt, csak gyorsan receptet írattam. Meg talákoztam a Biankával. Semmit nem változott. De azért osztálytalira nem akarok menni :))
További információk