Olyan gyorsan mennek a napok
egymás után, hogy néha azt se tudom, hogy milyen év van, nemhogy hányadika..
szóval jelenleg a naptár az egyik legjobb barátom. Csak néha mikor eszembe jut
valami, elindulok gyorsan felírni, de mire kiérek elfelejtem :D Mondanám, hogy
vicces, de nem az..
Egész nap egyedül vagyok. „Egyedül”.
Itt vannak a kutyák ugye meg a Bogi baba, de azért őket nem nevezném kifejezett
társaságnak. Ráadásul a Bogi olyan furcsán alakítja néha a napokat, a kutyákkal
már az utcára se nagyon tudok kiszaladni, hogy pisiljenek. Kapnak ruhát aztán
mennek az udvarra (ahol a fű NEM nőtt ki) ott vagy teszik a dolgukat vagy nem,
aztán jönnek be. Sajnos egyszerűen nulla időm van rájuk. Ha van egy kis
szabadidőm, akkor vagy magammal foglalkozom, vagy főzök/mosok/takarítok, ritka
esetben pihenek vagy alszom. Bár ez utóbbi nagyon ritka nap közben. Első sorban
azért mert a Bogi 20-25 percnél többet nem igazán alszik nap közben, egyébként
meg van dolgom. Mondtam a Petinek is, hogy ha én mindig pihennék amikor esetleg
lehetőségem lenne rá, akkor 2 hónapja halomban állna a szennyes és térdig
járnánk a szutyokban. És akkor ő még egyik nap a fejemhez vágja, hogy gyűrött
az ingje, vasaljam neki ki. Vagy keres egy másik nőt aki majd megcsinálja neki.
Azt hittem ott kap visszakézből egy ordas nagy taslit. De aztán csak finoman
elküldtem a búsba.. aztán bocsánatot kért, meg hogy nem úgy gondolta. Nem
tudom, ezt hogy lehet máshogyan gondolni, de mindegy, mondtam neki, hogy
segond. De azért ledaráltam neki, hogy egy átlag nap miből áll a gyerekkel. Nem
meresztem a seggem itthon.
Ráadásul a Bogi is egyre több
energiát emészt fel, egyre többször kell lekötni a figyelmét, hamar elunja
magát. Sokszor már nem tudom mit találjak neki ki. Jó lenne már ezt a kva
terpeszpelenkát is elhagyni.. látom hogy zavarja, minket is zavar.. néhány
napja emelgeti a lábát hanyatt, és dőlne lassan oldalra de ettől a szartól nem
tud. És kicsit ideges miatta.
Voltunk Polányban szombaton,
reggel mentünk este jöttünk. Hát fárasztóbb volt, mint sejtettem. Mindig kapom
a megjegyzéseket, hogy ritkán megyünk (ha betegek akkor NEM FOGUNK MENNI!!!) és
miért nem alszunk ott (mert még itthon is tortúra elaltatni, idegen helyen még
nem fogunk aludni, ezt majd ÉN ELDÖNTÖM). Meg jön a kérdés, hogy miért cumizik.
Az összes többi gyerek is cumizott.. akkor mivan? Inkább cumi, mint az ujja.
Nem, nem szokik le az ujjáról könnyebben. Az ráadásul a fogait is kitolja
kifele. Egyelőre még mindig én vagyok az anyja, majd én eldöntöm. Meg
többedszerre említve lett, hogy dagi a leány. Hát bmeg. Nem dagi. Most már kb
55-56 cm és kerek 5 kg. Pont átlag tökéletes a súlya, ha nem így lenne, a
védőnő és a dokinéni is szólt volna! Meg miért csak hason alszik.. mittudomén,
úgy szeret aludni. De, tegyem már hanyatt aludjon úgy. Jó, hanyatt tettem, jött
a sikítva ordítás. De miért üvölt? Hát bmeg mert NEM SZERET HANYATT ALUDNI. Ez ilyen
easy.. és akkor mondom, hogy az esti 5-6os etetés után elindulunk haza. De
miért? Azért mert fél 8-8kor fürdetünk és kb 1 óra alatt érünk haza.. és mire
elindulunk a büfizés után az egy óra, még egy óra mire hazaérünk és még egy jó
fél óra hogy kipakoljunk és megcsináljam a kajáját és előkészítsem a fürdetést.
Azért. Najó. Kipicsogtam magam..
Ma megint esett a hó, nem tudunk
menni sétálni.
Bogi amúgy most nem beteg.
Apu ellenben igen. Egy hét
szenvedés után tegnap végre elment háziorvoshoz, aki beutalta a sürgősségire
mert 2 oldali tüdőgyulladást gyanított. Anyu szervezte a fuvart, mert nem
akarta, hogy apu vezessen. Gabi vitte őket be, meg is várta ameddig végeznek.
Aput hazaengedték szerencsére, nem tüdőgyulladás, de elég komoly gyógyszereket
kell szednie. Korábban kellett volna neki már orvoshoz menni, de persze nem
hallgat soha senkire.
Megjegyzések