Bogi 4 hónapos!

Régen nem írtam már, kicsit összesűrűsödtek a napok.

Idő közben voltunk 4 hós státuszon. Az a nap úgy alakult, hogy a Peti kivett fél nap szabit. Mielőtt elmentünk volna az Eszterhez és a doktornőhöz elvitte Apollot oltásra, aztán kicsit megcsúszott a dolog, szóval éppenhogy időre odaértünk. Nem mintha baj lett volna, mert annyian voltak a váróban, mint az oroszok. Alig fértünk be, Petinek meg helyet kellett keresnie, mert a környéken fullon volt minden parkoló (ja hát összesen kb 6 autó tud ott megállni). Eszterhez simán bejutottunk, átnézte a Bogit, minden rendben volt, bár egy-két dolog van, amit még nem csinál, szóval ha azzal továbbra se haladunk, akkor el kell vinnem gyógytornára. Emiatt kicsit letörtem, mert én úgy érzem, hogy képességeimhez képest fejlesztem. Ő lassabban halad, bár így sincs lemaradva. Csak nem feltétlenül csinálja azt amit „kellene”. Most pl. az volt a gond, hogy ha hasra teszem, akkor csak támaszkodik és nézelődik, de nem nyúl játékért, pláne nem keresztbe maga előtt. Én ezt nem érzem akkora lemaradásnak, de hát ha kell a torna, akkor kell, nincs mit tenni. Egyébként akkor 6,5 kg körül volt és úgy kb. 62 cm. Nem emlékszem már pontosan. Doktornénihez kicsit nehezebben jutottunk be, jó sokat kellett várni, mert összecsúszott a rendelés és nem sikerült tartani az időpontokat. Csak a szokásos. Ott is amúgy mindent rendben találtak, kapott 2 szurit, nagyon hősiesen viselte, aztán jöttünk haza. Délután meg bementünk a Peti munkahelyére, megmutattuk Bogit, meg én is hivatalos voltam az én munkahelyemre, mondván hogy nőnapi buli van és menjek be vele. Ott is voltunk kicsit, aztán jöttünk haza. Szegény Boginak másnap kicsit hőemelkedése volt az oltásoktól, de ezen kívül szerencsére semmi más. Remélem máskor se lesz semmi baj. Elkezdtünk egyébként gyümölcsöt enni :) Kezdtünk almalével reszelt almából, ízlett neki, kicsit meg is lepett. Teát és vizet nem nagyon hajlandó inni, így a gyümölcshöz se fűztem túl sok reményt. Azóta evett almát, sütőtököt (azt nem szereti annyira) és körtét. Aztán szépen fokozatosan haladunk előre! Érdekes látni, hogy mire hogyan reagál.

Az események zajlanak ezerrel, Vikiék Vámosra költöznek és úgy néz ki, hogy az ikerház másik felét mi vesszük meg. Szóval áruljuk a házat.. kemény év áll előttünk, félek is kicsit, hogy mi lesz. Néhányan már jöttek megnézni, de úgy gondolom, hogy még semmi komoly. Sőt, van aki valószínűleg nagyon le akarná aludni, abba meg nem megyünk bele. Nagyon jóarc a faszi, aki építteti ezeket az ikerházakat, nem kért előleget, se semmit, Vikiéktől se. Nem is sürget minket, július végén szeretné átadni a házat fűtéskészen, addigra azért már jó lenne eladni a házat és a hitelt intézni valahogyan. Izgalmas minden esetre. Nem is bánom, hogy elmegyünk innen.. amióta ezek szembe ideköltöztek, azóta azért van balhé, nem olyan régen is volt egy nagyon nagy ordibálás. Rettegtem. Kikiabáltam nekik, már azon gondolkoztam komolyan, hogy kihívom a rendőröket, hogy tegyenek rendet mert le se szarták, hogy az ember rájuk szól. És a legrosszabb, hogy mindig a Bogi ablaka alatt veszekednek 10-ből 8x biztosan akkor, amikor alszik vagy altatok. Én megmondom őszintén, hogy nem akarom a gyerekemet ilyenek mellett felnevelni. Ha pedig sikerül eladni a házat, az új meg még nincsen készen, akkor megyünk az átmeneti időre anyuékhoz. Az is húzós lesz. Minden kemény lesz. A 2 kutyával és a gyerekkel kb. olyan érzésem van, mintha 3 gyerekem lenne..

Ja, közben Vicussal voltunk bulizni is! Jó volt egy kicsit kimozdulni, sminkelni és rendesen felöltözni nem lebüzifett pólóban elmenni itthonról! Bár egy frászban voltam végig, hogy minden rendben van-e itthon. De minden rendben volt :)